Piszkos kis titkok

Részletek Diarmuid Jeffreys riportjából (People & Power)

Nyáron lesz 60 éve, hogy kitört a Koreai háború, egy 3 évig elhúzódó véres konfliktus, ami Észak Korea és az USA vezette ENSZ csapatok által támogatott Dél Korea között dúlt.
Ez volt a hidegháborús korszak első összecsapása, és mire 1953-ban a fegyverszünetre sor került már 2 millió katona és 2 millió civil lett megölve, vagy megsebesesítve.
A konfliktus 6 évtized elmúltával sem lett lezárva. Csapatok néznek farkasszemet egymással a 38-ik szélességi kör mentén, és Washington és Pyongyang (Észak Korea fővárosa) kapcsolatát azóta is az atomfegyverek miatti veszekedés határozza meg.

Van azonban egy másik, keserű és nehezen feltárható vita a két ország között.
Észak Korea határozottan állítja, hogy az USA biológiai fegyvereket is bevetett a háború folyamán a civilek ellen – ”baktérium” bombákat dobva a falvakra országszerte, melyek anthrax-szal, tífusszal és pestissel fertőzött rovarokat, tollat és kagylókat tartalmaztak.
Az USA hevesen tagadja a vádakat, azokat egy totalitárius állam durva és idétlen kommunista propagandájának titulálva.

A vádaskodás azonban nem lankad, Pyongyang kitartóan követeli a bocsánatkérést a gyalázatos tettért, ami az USA vezetői szerint sohasem sem történt meg.

20 év titokzatosság

Észak Korea az újságíróknak szinte hozzáférhetetlen titokzatos ország. Bármerre mentünk a kameránkkal, kormányhivatalnokok figyeltek ránk, szigorúan ellenőrizve, hogy hol és mit filmezünk. A már évek óta ezt az ügyet vizsgáló japán Mori Masataka professzor a Pyongyang központjában levő múzeum egyik termében mutatja azokat a bizonyítékokat, melyek a koreaiak szerint közvetlenül igazolják az USA bakteorológiai hadviselését – köztük tégelyekben tárolt legyekkel, szúnyogokkal és bolhákkal, melyek állítólag halálos kórokozókkal fertőzöttek.

Ryu Uk Hui kapitány egy bomba burkolatát mutatja. Becsapódáskor a héj szétnyílt, szabadon engedve a rovarokat, melyek aztán megfertőzték a helyieket – magyarázza.

Egy régi filmfelvételt is megnézünk 1952-ből, ami havon mászkáló rovarokat mutat egy becsapódott bomba körül.
Az amerikaiak állítása szerint ezek hamisítványok, a 36 elfogott légi-személyzet ”vallomásához” hasonlóan, melyekben a pilóták részletes beszámolót adtak a biológiai fegyverek bevetéséről. Vallomások, melyeket visszavontak szabadon bocsátásuk és hazatértük után.

Hwanjin

Más tanúvallomásokat azonban nehezebb lenne visszavonni. Hwanjin faluban két békésen várakozó idősebb földművessel találkozunk. Látszik rajtuk hogy készültek, mindketten kitűzték háborús jelvényeiket. Szikár tekintetük és kérges kezeik azonban sokat elárulnak a földeken eltöltött hosszú évekről. Egyszóval nem a kommunista párt apparatcsikjainak tűnnek.
Yun Chang Bin indulatosan mesél az egykori eseményekről, melyek apja halálát is okozták, mikor a rovarok feltűntek.
”Márciusban történt. A legyek nagyok voltak, és barnás színüek…Nem sokkal azután, április környékén, szörnyű járvány tört ki tífusz szerű lázzal. Az emberek a faluban magas láztól szenvedtek, étvágytalanok lettek és fájtak a végtagjaik. Nagyon szenvedtek,”- mondja.
50 háztartás volt akkoriban, melyekből  30-an haltak meg .
”Az apám meghalt. Magas láztól szenvedett, és képtelen volt használni teste alsó felét, nem tudott enni és mozogni.”

Yun Chang Bin társa helyeslően bólogat a beszámoló alatt, majd Mori profeszorhoz fordul.
”Azt akarom hogy menjen, és mondja el a világ békeszerető embereinek, hogy mit csináltak itt az amerikaiak, milyen fájdalmakat okoztak, hogyan tettek boldogtalanná és hogyan öltek meg minket koreai embereket a baktérium bombáikkal.”

Mori professzor több tucat hasonló interjút készített.”Elmondták történeteiket, könnyek között és haragtól eltorzult arccal. Elmondták, hogy a baktérium bombák valóban léteztek.”

Mori tudja, hogy bármennyire is hitelesek a beszámolók, a koreaiak nem fogják tudni meggyőzni a szkeptikus világot.
”Tudományos vagy orvos-biológiai vizsgálat szükséges. Azt hiszem nagyon fontos, hogy politikamentes, tisztán tudományos szervezetet küldjenek Észak Koreába a vizsgálatokhoz,” mondja.

Észak Korea már az 1950-es években, közvetlenül a gyanú felmerülése után nemzetközi vizsgálóbizottságokat hívott az országba.

Nemzetközi bizottság

A francia, olasz, svéd, szovjet és brazil tagokból álló bizottságot a neves angol Joseph Needham embriológus vezette. Végig látogatták a fertőzött területeket, beszéltek a betegekkel és haldoklókkal, ill. analizálták a fertőzéseket.
A 600 oldalas jelentésükben boncolási eredményekről is beszámoltak, melyeknél a halál oka bubó pestis, kolera és anthrax fertőzés volt.

A jelentés megállapította a bakteriális hadviselés tényét, mely teljes összhangban állt az észak koreaiak állításaival. Az USA a tudományos bizonyítékokat kommunista koholmányként elutasította.

A 731-es Egység

Már nem titok, hogy az amerikaiak megvették a japán hadi biológiai csapat, a 731-es Egység tapasztalatait, melyek az 1930-as 40-es években embereken végzett kísérleteket is tartalmaztak, a bakteorológiai hadviselés tökéletesítése miatt. A második világháborúban a japánok Kína északi területein be is vetették ”baktérium” bombáikat több millió civilt megölve.
Egy 1951 szeptemberi titkos -”Top Secret”- dokumentumban az USA vezérkari főnöksége a bakteorológia hadviselés (BW) terepen történő nagyméretű tesztelését rendelte el a hatékonyság megállapítása miatt.
Ha a tesztelés tényleg megtörtént, akkor a japánok szakértelmére ismét szükség volt.

A People & Power stábjának sikerült felkutatnia Japánban egy videofelvételt, amin az egység egyik tagja halála előtt arról számol be, hogy a vezetőjük segítette az amerikaiakat a Korea elleni támadásban.

Beismerések

Kenneth Enoch repülőjét 1952-ben lőtték le, és ezt követően 20 hónapig volt hadifogoly.
Ő volt a 36 kihallgatott személy közül az egyik tiszt, aki fogolyként írásban és filmen is vallomást tett a ”baktérium” bomba bevetésről.
Az 1953-ban hazatért hadifoglyokat az USA-ban árulás miatti váddal fenyegették, amiért együttműködtek a fogvatartóikkal.
Ezt követően kamerák előtt mindannyian visszavonták vallomásukat, és azt állították, hogy azokat koreai és kínai őreik kínzásának hatására tették.

A most 85 éves életerős Enoch-ot Texasban értük el. A nekünk adott interjúban tagadta, hogy fogsága alatt rosszul bántak volna vele, és részben elismerte a biológiai fegyverek bevetését Észak Koreában.
”Az embereknek, akik benne vannak, nem kell menniük és harcolniuk, és ez nagyon jó nekik. De tudod, hogy veled küldik,” mondja. A személyes részvételt a biológiai támadásokban azonban tagadja.

Enoch 1952 márciusi bombázási küldetésének nyomait két héttel az elfogása után eltávolították az amerikai légierő nyilvántartásából.

Az USA állami hivatala elutasította a People & Power interjú készítési kérelmét, és az üggyel kapcsolatban feltett tíz kérdésre való válaszadást.

Professzor Mori Masataka úgy érzi tudja miért.
”A baktérium fegyverek háborús használatát tiltja a Genova-i egyezmény. Úgy gondolom az amerikaiak ezért utasítják el a vádak beismerését. Nekem nincsenek kétségeim. Teljesen biztos vagyok benne, hogy megtörtént.”

Amennyiben Észak Korea vádjai bizonyítást nyernének, az USA háborús bűnök vádjával szembesülne – ami elég abszurdnak tűnik olyankor, amikor az USA erkölcsiségének hangoztatásával támogatja a globális terrorizmus és nukleáris fegyverek terjedése elleni nemzetközi erőfeszítéseket.