Felsőoktatás alsóbb szinten

A rendszerváltás után hatalomra került politikai elit dilettantizmusa az oktatást sem kímélte. A magyar oktatásnak szép hagyományai és kiváló eredményei voltak, elég csak a világ elismerését kivívó tudósok, művészek hosszú sorára gondolni. Ma már nehéz elképzelni, hogy az általános iskoláink nemzetközi megmérettetéseken valamikor az élmezőnybe tartoztak.
Magyarország a 20. században elszenvedett súlyos csapások ellenére saját lábon álló, jelentős politikai, gazdasági és kulturális tényező volt, amiben nagy szerepe volt az oktatás magas színvonalának.

Rendszerváltás után kettős csapás érte az oktatást. Egyrészt a tankönyvüzlet miatt szétverték a színvonalat, másrészt a Magyar Bálint, Hiller István féle ötletgazdag mekk-mesterek évente sokkolták ötleteikkel a tanári gárdát. Jelenleg a felső oktatás távoktatási lehetőségeit vizsgálják, ami természetesen jó lenne, ahogy jó lenne a gyermek barát alapképzés az általános iskolákban, meg lehet hogy jó lenne a kredit rendszerű felső oktatás is, csak hát ezekhez előbb meg kéne teremteni az alapot, ahhoz meg szakértelem kéne.

Az oktatás, és különösen a felsőoktatás két alappilléren nyugszik, a követelmény rendszeren, és a vizsgarendszeren. Ha ez a két pillér rendben van, akkor lehet variálni a különböző burkolatokkal. Nálunk a liberalizmus ezt a két pillért verte szét, innentől meg bármit raknak köréje, az egész konstrukció nem lesz több egy tákolmánynál.

A kígyó a farkába harap

Az egyetemek ma már sok esetben képtelenek biztosítani a megfelelő színvonalat és órákat, ami miatt a hallgatók egy része halasztani kénytelen, vagy kiábrándultan otthagyja az egyetemet.
A szegedi egyetem mesterképző matek tanár szakán például a kb. 70 felvett hallgatóból idén 6 tudott záró vizsgát tenni. Viszonyításképpen az Oxfordi egyetemen 1% körüli a lemorzsolódás, de a többi angol egyetemeken is 10% alatt marad ez az arány. A szegedi kurzus eredménye szerencsére magyar viszonylatban sem általános, de a mögötte meghúzódó oktatási válság már igen.
Ennyire gyenge lenne a magyar hallgatói gárda? A mester kurzusra tanárok jelentkeztek, akik jó része középiskolákban tanít évek óta, azaz nagyjából azt tanítják, amiből mester diplomát szerettek volna kapni. Esetükben a kígyó valójában a farkába harapott, a rendszer önmagát minősítette elégtelenre.

Lesujtó vélemény

A mesterkurzusra beiratkozott tanárok véleménye lesújtó az egyetemi oktatás színvonaláról.
Az egyetemen oktatott anyag jelentős része használhatatlan a középiskolai oktatásban, azok olyan speciális matematikai szakágakat érintenek, amivel eddig nem találkoztak, és nagy valószínűséggel ezután sem fognak találkozni. Ráadásul az ezen tárgykörökhöz tartozó vizsgafeladatok egyetemi oktatási színvonala sok esetben elégtelen volt. Elgondolkodtató, hogy maga a tanszékvezető szerint is szerencse kell a sikeres vizsgához (ez utóbbi megállapítás azokat sérti leginkább, akik levizsgáztak).

Az egyetem felelőssége

Megnézve a Youtube-ra felrakott egyetemi órákat láthatjuk, ahogy külföldi oktatók bonyolult problémákat oldanak meg annyira egyszerűen és közérthetően, hogy még az is megérti akinek kapaszkodnia kell az angol nyelv miatt. Igen így is lehet oktatni, így is lehet követelni, hogy az egyetemre beiratkozó azt kapja, amire számított, nevezetesen magas színtű segítséget a továbbképzéséhez. És lehet egyszerű dolgokat bonyolultan is előadni, lehet olyan anyaggal is bombázni a hallgatókat, amit adott idő alatt lehetetlen elsajátítani, és később a gyakorlatban szükségük sem lesz rá. Lehet a megszerzett tudás birtokában örömmel egyetemre járni, és lehet a lehetetlen követelmények miatt tele szorongásokkal is. A liberális oktatás nagy szabadságot adott az oktatók kezébe, amivel visszaélés esetén súlyos károkat okozhatnak. Szegeden egyes egyetemi oktatók stílusa önmagában elfogadhatatlan és sértő volt, ami az esztelen követelménnyel párosulva idegileg is kimerítette a hallgatók egy részét.
Ideje lenne az egyetemek dékánjainak és oktatóinak megérteni, hogy akik az egyetemükre beiratkoztak azok bizalommal fordultak az intézményükhöz, és jelentős áldozatot hoztak és hoznak azért, hogy ott folytathassák tanulmányaikat. Az ezzel a bizalommal történő visszaélés az egyetemekre jelentkezők becsapása, ami erkölcsi és anyagi károkat okoz a hallgatóknak, de hosszú távon magának az egyetemnek és társadalomnak is. Ezért a károkozásért az indokolatlan követeleményeket állító, következetlenül vizsgáztató egyetemi oktatókat terheli a felelősség.

Jó lenne, ha a nemzet képzésében résztvevők átéreznék hivatásuk jelentőségét az oktatás minden szintjén, és felelősséggel látnák el azt, kiállva a valódi értékek mellet, őrizve a társadalmi válságban levő ország talán utolsó bástyáját.

Across