Olajügy, emlékeztetőül: A Nógrádi jelentés

A tanú beszámolt arról, hogy az MDF-es Lezsák Sándor Csepelen telephelyet adott olajszőkítőknek, akiknek Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórumból később a Néppártba igazolt, 2005-ben elhunyt, egykori pénzügyminiszter biztosított pénzügyi fedezetet. A megvádoltak között található a “szakadár” kisgazdák egyik vezéralakja, Zsíros Géza, aki állítólag 40 békési szövetkezeti központban szervezett olajszőkítést. Megvádolta továbbá az MSZP akkori pénztárnokát, Máté Lászlót is, aki az olajbróker szerint 1994 elején az olajbűncselekmények hasznából 750 millió forintot kapott.

O VB/4-10/2000. O VB/4-10/ 1998-2000.
KIVONAT
Jegyzőkönyv
az Országgyűlés
az olajügyek és a szervezett bűnözés között
az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának
2000. június 8-án (csütörtökön) 14 órakor
az Országház főemelet 11. számú üléstermében
megtartott z á r t üléséről

2
Jó napot kívánok! Üdvözlöm Nógrádi Zsoltot, aki vállalta, hogy a bizottság előtt tájékoztatást ad a Bács megyei és a Bács megyéhez kapcsolódó olajügyek történéseiről. Felkérem Nógrádi Zsoltot, hogy mondja el mondandóját.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Jó napot kívánok! Nógrádi Zsolt vagyok. Soltvadkerti lakos vagyok, ott éltem a szüleimmel együtt...
ELNÖK: Elnézést kérek! Kérjük egy kicsit közelebb húzni a készüléket, hogy hallható
legyen.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: A Bács megyei olajmaffiának voltam a tagja. 1991­től vagyunk érintettek olajügyekben. Először édesapám révén kerültem kapcsolatba vele, utána önállóan intéztem az egyik olajbáró pénzügyeit. Flaisz Ferenc nevezetű keceli illetőnek hordtam a pénzeket, az adás-vételt, az olajügyeket intéztem neki. Őt édesapám mutatta be nekem 1993-ban. Ők 1991-től voltak kapcsolatban Flaisz úrral. Flaisz úr 1991-től a jogszabályok adta lehetőségek miatt Romániából irányvonatokat hozott Kecelre és Kiskőrösre, és ott végezték a HTO vámolását. Ezekben én csak úgy vettem részt, hogy apuék elvittek engem a telepre, ahol folytatódtak ezek.
Az első olajos korszak 1993 májusáig tartott. Kiskőrösön, Kecelen Harkakötönyben, Kiskunhalason, Solton körülbelül olyan 50 és 100 millió liter közötti gázolaj érkezett be, amit a Flaisz úr intézett. Ezek a gázolajak HTO-ként lettek vámolva. Mindig Kiskőrös és körzetének vámhivatala vámolta e szerelvényeket, mivel ott Narancsik István volt a vámparancsnok. Nem festették be a szerelvényeket. Ezek a festések úgy mentek, hogy Narancsik kiküldte az emberét, akit Csapó Bélának hívtak, vagy ő saját maga is kint volt, és a Csapó lent állt a tartálynál, odaálltak a tartálykocsik, és akkor írták be, hogy be van festve a szerelvény, amikor mind ki lett fejtve. Ha véletlenül ellenőrzést kaptunk - volt, amikor Pestről is lejöttek -, akkor úgy oldották meg, hogy ne legyen probléma, hogy volt ez az olajos kesztyű, mert bele kellett meríteni az üveget, volt benne egy injekciós tű, és ez a tű fel volt töltve piros HTO­színezékkel, és ahogy belemerítettük a tartályba, kicsit megmerítettük, és a gázolajba nyomtunk egy kicsit, mert benne volt az egyik ujjunk. Ha Pestről vagy Kecskemétről ellenőrzést kaptunk, nem másztak fel a vámosok a tartályok tetejére, hanem megengedték, hogy mi vegyük le a mintát.
A vámolási ügyeket a Narancsik és a Csapó Béla intézte. Szinte 5O és 100 millió liter körüli tétel érkezett be 1993 május 15-ig, amikor a jövedéki törvény valamit változott. Addig hordták be, mert utána már nem lehetett megoldani a vámolási procedúrát. A vámolásokban... Soroljam, hogy kik voltak benne? (Az elnök bólint.) Győri Zoltán volt benne, Soltvadkertről, ő 4-5 benzinkúttal rendelkezett már abban az időben. Pál Sándor, Sárffy Jenő; Solton a benzinkutas Fáy János vagy valahogy így hívják. A Murányiék vámoltak, de ők nem nálunk, Soltvadkerten, hanem a helvéciai telephelyen. Mindenki 1993 májusáig folytatta ezt a mahinációt, hogy nem festettük be az olajat. Az volt az egész lényege, hogy gázolaj érkezett be, és megkeresték azokat az embereket, akik nem... Bács megye alkalmas volt, iparvágányokkal, ipartelepekkel rendelkezett, és az Energol Rt.-től a Hungitaliáig mindenki hordta oda a szerelvényeket, mert ott volt korrupt vámos, aki 5-10 forintos kenőpénzért megcsinálta ezt a vámolást.
Ahogy 1993 májusában vége lett az importőr korszaknak, utána kerültem én kapcsolatba vagy már előtte is, mivel a megszerzett piacokat a tsz-eknek hordtuk. Békés megye - a buszvállalatoknak, a Magyar Államvasutaknak, a Bábolnának, vagyis a nagyobb
állami cégeknek a Hungarocamiontól kezdve mindenhova. Amikor láttuk, hogy változás lesz,
3
nem volt más megoldás, a HTO-t le kellett szőkíteni, és én ebben kaptam utána szerepet, mert én intéztem a HTO elosztását, a beszerzést, az eladást. Apu nem nagyon akarta, de Flaisz nyomására rámbízták ezt az egész HTO-t. Több 10 telepen dolgoztunk, szőkítettünk, és én bonyolítottam neki a beszerzéseket, a leszőkítéseket és az eladások nagy részét is. Mondjam, hogy melyik telepeken?
ELNÖK: Kérjük részletesen felsorolni a telepeket, a neveket.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Maradt valamennyi HTO a Flaisz importőrtevékenységéből, amit a végén már nem sikerült úgy levámolni, ahogy ők szerették volna, és kénytelenek voltak beszínezni. Én 1993 májusának elején a Flaisz Ferenc tüzéptelepén, Kecelen kapcsolódtam bele a szőkítésbe. Oda elvittek, hogy tanuljam meg. Ezt a szőkítési manővert nem volt nehéz elsajátítanom.
Mivel ugyanúgy kellett csinálni az olajszőkítést is, mint a borcsinálást. Én gyerekkorom óta ismertem ennek az ülepedési dolgait. Teljesen ugyanaz a két eljárás. Gyorsan beletanultam. Ezt a tevékenységet én Kecelen Lajkó Károllyal - ő szintén egy keceli olajszőkítő -, Vajda Ferenccel és Dudás Jánossal végeztem, ezt csinálgattuk a Flaisznál. Ott kiszőkítettünk körülbelül 1-2 millió litert, és amikor látták, hogy már önállóan tudom csinálni, akkor megbíztak, és Soltvadkerten Nyúl József udvarára beraktak nekünk I1 darab alumíniumtartályt. Ezek 30 ezer literesek voltak. Pál Sándor nevezetű soltvadkerti benzinkutas és Kismók András szintén vagonoztak, és nekik is volt tartalékban HTO juk. A jegyrendszer előtt még valahonnan tudtak szerezni, vagy nem tudom, hogyan intézték. A lényeg az, hogy 330 ezer liter volt egy feltöltés, és ezt nekünk 6 óra alatt feltöltötték. Ezt kezdtük mi csinálni Nyúl Józsival. Ezt a kanyart kétszer megcsináltuk, 720 ezer liter olajat szőkítettünk.
Ez az olajszőkítés tulajdonképpen olyan jól sikerült nekünk, hogy elvittük Kecskemétre a MOL-laborba bevizsgáltatni az olajat. Ez a kénsavas eljárás. Mesélhetek róla? (Balogh László: Hogyne!) Ez a kénsavas eljárás olyan, hogy beleöntjük - nekünk volt egy speciális eljárásunk - a savat a tartályba, és búvárszivattyúkkal keringettetjük. Azért kell búvárszivattyúkkal, mert a kénsav fajsúlya duplája, mint az olajé vagy a vízé. Ezért ha beleöntöm az olajba a kénsavat, rögtön leülepedik az aljára. Ez 98 százalékos kénsav, és ha kevertetem, akkor folyamatosan kimarja a festékanyagot. A kevertetés körülbelül fél órát vesz igénybe. Nyáron 20 perc is elég. Nem tudom a kémiai folyamatokat, hogy miért. Ha meleg volt az olaj, gyorsabban marta ki belőle a kénsavat. Utána kellett belerakni a mészhidrátot. Ez egy tüzép-telepeken vehető filléres anyag, amit építkezésekhez használnak. Világoszöldnek kellett lennie, és ha beleöntöttük a mészhidrátot, akkor aranysárga lett az olaj. Nem tudtuk, hogy miért, de azonnal aranysárgává vált. Hat-tizenkét óra kellett, mert ez a kénsav és a kimart anyag az olajban mozgott.
Ugyanaz volt, mint a bor esetében. Ha a bor esetében préselünk, abban is mozog, ezért várni kell egy-két napot, vagy ahogy ülepszik. Itt elég volt 6-8 óra, fél nap - akkor már nagyon jó volt. A tv-ben az szerepelt, hogy megakadtak a tagolók. Ezek azért akadtak mert, mert volt, aki türelmetlen volt, és ami benne mozgott - a maró molekulák -, bementek az adagolóhoz, nem voltak leülepedve, bement az adagolóhoz, és rögtön megszorult. De ha valaki kivárt egy fél napot - mi vittünk mintát a MOL-telepre Kecskemétre, ők bevizsgálták a mintánkat, és azt mondták, hogy ilyen anyag nincs az országban, mivel a kénsav minden szennyezőanyagot kimar, a ként is. A gázolaj kéntartalma 0,2, ennyiben van behatárolva. Még ilyenkor lehet elfogadni, minősíteni gázolajként. Nekünk 0 volt, mivel a kénsav teljesen ki lett maratva belőle. Ilyen minőségű anyagot állítottunk elő. Ennél az illetőnél 720 ezer liter olajat szőkítettünk ki.
Utána kiköltöztünk Soltvadkerttől nem messze egy telephelyre, szintén ezzel a 11 darab
alumíniumtartállyal. Ott egy ipartelepen voltunk, ahol jó hírünk lett, és olyan kapacitással
4
tudtunk dolgozni. A vámosok szóltak Flaisz úrnak, akinek dolgoztunk, hogy feljelentés érkezett, hogy mi a falu kellős közepén szőkítünk, és valahova vigyük el a tartályokat.
Ezután kiköltöztünk Bócsára, amely Soltvadkert és Kecel között van - a bal oldalon kell bemenni. Ez régen busztelep volt. Itt kezdtünk el dolgozni. Valahogy megoldották, hogy a MOL-telepekről a szigorítás után is ki lehetett hozni a HTO-t. Nem tudom, hogy ezt hogyan tudták megoldani. Stadler Józsinak Akasztón a fuvaros társasága oldotta meg valahogy, hogy mivel elfogyott a Flaiszéknak az olaj, nem volt utánpótlás, és a piacokra nagyon kellett ez a jó minőségű gázolaj. Tulajdonképpen a HTO is gázolaj, csak benne volt a festékanyag. De mivel ilyen tiszta és bevizsgálható volt, vitték a benzinkutakra, a Shell-kutakra, a MOL-kutakra, mindenhova el lehetett adni, annyira tiszta volt. Valahogy megoldotta a Stadlerék akasztói csapata, hogy kapjunk gázolajat a MOL-tól - nem tudom, hogyan tudták megoldani -, és folyamatosan szállítottunk ide. De itt sem tudtunk sokáig ügyködni, csak két hetet, mert valaki feljelentett.
Utána költöztünk Imrehegyre. Ez a telephely egy hűtőház mögött van. Szintén oda hurcibáltuk. Ezek alumíniumtartályok voltak, és szintén ezt a 11 darabot Nyúl Józsival elvittük Imrehegyre. Ott is két hetet voltunk. De úgy beindult a szőkítés - nem tudom, hírünk lett, vagy mi történt -, hogy az összes benzinkutasnak kellett. Hívtak minket Debrecenbe, nem tudom, ki - a vasút mellett szőkítettünk. Abádszalókon van egy nagy műtrágyatelep, és ott volt öt darab százezres tartály. Akkor csináltunk ott először százezer literes edényekben szőkítést. Az a telep a későbbiekben megbukott, de ott napjában 500 ezer litert kellett kiszőkíteni egy-két héten keresztül - de már nem tudom pontosan a napokat. Utána valaki más vette át tőlünk. Ezt mi júniusban csináltuk, és egészen októberig azon a telepen folyamatosan ment a szőkítés. Lehet, hogy olcsóbban csinálták mások, de nem minket hívtak. Flaisz úr úgy egyezett meg, hogy literenként 4 forintot fizet neki az, aki akarja, hogy szőkítsünk neki. Lehet, hogy találtak 2 forintért. Ezek a vegyszerek tulajdonképpen fillérekbe kerültek, nem kerültek sok pénzbe. Egy tartály anyagköltsége körülbelül 10 ezer forint volt. Az 30 vagy 50 ezer liter volt, és volt egy olyan manőver, hogy Flaisz, aki intézte, 4 forintot kért, és az 120 ezer. Volt olyan, aki azt mondta, hogy megcsinálja, mert utána az újságok, a tv és mindenki ezzel foglalkozott. Hogy volt, aki megcsinálja, vagy kerestek mást, vagy nem tudom.
Minket utána elhelyeztek Orgoványra. Ez a telephely benne volt a későbbi újsághírekben is. Ott volt először rendőrségi ügyünk. A csapat - Nyúl Józsi, az édesapám, Flaisz, Litauszky István - szintén ott telepített 6 darab 30 ezer literest. Nyúl Józsi lakására pedig, ahol régebben dolgoztunk ezzel a 11 darab tartállyal, visszavittünk 4 darab tartályt. Ekkor kerültem kapcsolatba Dékány Istvánnal - ők most szabadultak -, és a későbbiekben ők alapították ezekből a pénzekből az Energol Rt.-t. Ez a telephely úgy helyezkedik el, hogy ahogy megyünk Jakabszállásról Soltvadkert felé, jobb oldalon van Orgovány, és a bal oldalon egy kertészetbe beraktunk még 6 darab tartályt. Valahogy, nem tudom, hogy történt, mind a két telepünk megbukott, kivonultak a rendőrök, és mindent lefoglaltak.
Soltvadkerten kimentek a Nyúl Józsihoz a vámosok. Ott nem lett különösebb probléma, annyit mondtak a vámosoknak - fel volt töltve a 4 tartály, fenn álltunk a tartályokon, kinn a vámosok, és annyit mondott a Nyúl, hogy a Flaisznak az olaja. Mondták a Nyúlnak a vámosok, hogy készüljön, pakoljon, viszik be letartóztatni. A Flaisz felhívta a vámosokat, és akkor mindenki elhúzott, és adtak 24 órát, hogy elvigyük a tartályokat. Ezeket a tartályokat mi kivittük. Ami Orgoványon maradt, az benne maradt az újságban, ott 140 ezer liter kiszőkített kész gázolaj maradt. Utána én nem foglalkoztam vele, a lényeg az, hogy a tsz-elnökkel beszéltem, valamilyen úton-módon elvitték a tartályokkal együtt. Gondolom, nem a rendőrségnek vagy a vámőrségnek volt szüksége 6 darab vastartályra, amikor a súlyuk 50-60 mázsa. Valami stikli úton, de nem tudom, a lényeg az, hogy eltűnt, mert azért visszamentem megnézni, érdekelt a dolog, de egy fél év múlva nem voltak ott a tartályok. Akkor volt az a
5
nagy tűz a környéken, amikor égett az egész nemzeti park. Pont e tartályok körül volt. Ki akarták telepíteni, de nem volt már idejük, pont körbeégte őket, és bent volt a 140 ezer liter gázolaj.
Itt kerültem kapcsolatba Dékány Istvánnal és a Pócsa Lászlóval, akiknek később szerepük lesz. Ők mindketten az Energol főszereplői lesznek majd a mondandómban. Utána visszakeveredtünk szintén a Flaisz tüzéptelepére, Kecelre, és ott szőkítgettünk, körülbelül 1993 novemberéig. Addig tudtuk csinálni, mert a Flaisz fia egy balesetben a Pintér Józsi fiával együtt meghalt, és akkor még csinálgattuk, de utána abbahagytuk a Flaisznál az olajszőkítést, és inkább más telephelyekre tettük át a székhelyünket. A telepekre általában 98 százalékos kénsavat és ólmot hoztunk. Ezt a Tiszai Vegyi Kombinátból hozták el apuék. Nagyon egyszerű volt, hamis rendszámmal mentünk be, és feltöltötték az edényeket, mert a 98 százalékos kénsavból, ha háromszoros hígítás van, akkor lesz az akkumulátorokban használatos akkusav. Így hamis papírokkal elintézték, hogy megkapjuk azt a mennyiséget. Tulajdonképpen hetente jártunk vagy még sűrűbben, ezt Litauszky István intézte, a Flaisz úr szomszédja, és Pócsik Lacika, ők hordták apuval. Néha elmentem velük, de nem volt jelentősége az ügynek.
1993 novemberében a Flaisz csinált 4 telepet Kiskunhalason, mind a 4-et én igazgattam. Volt egy másik telephely, amely a Flaisznak szúrta a szemét, és megegyezett a rendőrökkel, hogy azt a telephelyet lebuktatják. Mit tudom én, ismerőse volt, vagy valamiért haragudott rá. A rendőrök tévedésből a mi telephelyünkre jöttek ki. Az egész társaságot ott fogták, csak engem nem. Teljesen váratlanul ért mindenkit, mert eltévesztették a telephelyet. Mindenkit letartóztattak. Pont akkor volt ez az ügy, amikor az Antall József, az előző miniszterelnök meghalt. Pont azokban a napokban. Egyedül engem nem tudtak letartóztatni, de abban maradtak a Flaiszék, hogy mivel én fiatal vagyok, ezért azt mondják, hogy én voltam a főnök. A lényeg az, hogy ne menjek haza, és nem lesz semmi probléma, a rendőrök nem fognak velem foglalkozni. Három évig kell bujkálnom, és vége lesz az ügynek. Én természetesen fel is vállaltam, de nem 3 év lett, hanem 1998 decemberéig kellett bujkálnom; S évet. Végül is nem volt nagy jelentősége, mert elláttak iratokkal, mindennel a rendőrségtől - mit tudom én, hogy oldották meg, szóval teljesen azonosíthatatlanná tettek. Csak nem volt szabad haza mennem, nehogy rám mondják, akik ismernek engem, hogy ez az az illető, akit körözünk. Különben senki nem tudott azonosítani. Elköltöztettek arról a környékről, nem messzire, Pest környékére. Ekkor indult be valahogy 1994 elején országosan a szőkítés, amit intéztünk Szentendrén, ahol van egy növényvédő... Ilyen üvegházas terület. Ott voltak bent tartályok, ezt a Szűcs Attila intézte a Litauszkyval, a Litauszky az a Kakas szomszédja, a Flaisz úré. A Szűcs Attila az pedig a Flaisznak a nevelt fia, gyerekkorától nevelte. Ők ügyködtek ott.
Ezekben a napokban megismertettek engem a szegedi olajos társaságokkal. Bánffy Tibor hódmezővásárhelyi, Kovács László hódmezővásárhelyi, Nagy Mihály - ők hordták a Bácsimpex vezetésével már Kiskunhalasra is a HTO-t, és a Dékány István vezetésével Pócsa Lászlóék és a Kárász László vitték el. A Dékány félegyházi lakos volt, Pócsa László Kecskemét mellett lakott, és a Kárász László Fehérváron lakott. Utóbb kiderült, hogy én nem véletlenül jöttem össze velük, mivel a legelején a vagonozások alatt ők behoztak több szerelvényt, és innen volt a kapcsolat, hogy ők importőrködtek, és szintén benne voltak ebben a Flaiszékkal, csak ők Solton vámoltak. Ezekkel az illetőkkel megismerkedtem, és Békés megyében van egy Békés nevezetű falu, és a szegedi illetőkön keresztül jöttem össze a Molnár László nevezetű illetővel, aki később autóbalesetben meghalt. Ezt a telepet ő bérelte ki, és mi az apuval lementünk oda, és a Nárai Lacival, a Pálffy Lászlóval, a Bánffy Tiborral és a Kovács Józsival nekiálltunk szőkítgetni. Ez 1993 decemberétől 1994 március közepéig tartott.
Nekünk december 10-én volt az ügyünk, amikor aput letartóztatták. Január 10-én, egy hónap után kiengedték a letartóztatásból. Folyamatosan ő is rám vallott, mert abban maradtak a Bálint Gyula doktorral, a szegedi ügyvédemmel, hogy mondják azt, hogy én voltam a főnök,
6
mivel ez van kiadva utasításba, és akkor ellene elejtik a vádat, és engem köröznek; vagy megtalálnak, vagy nem. De tulajdonképpen sokban nem befolyásol. Mi ez alatt az idő alatt is Békésben egy vasútállomáson... Úgy helyezkedik el a telep, hogy vasútállomás van, és a vasútállomás és a telep közé beállhatnak hátul a tankerautók. Így a falu népe nem láthatta, hogy mi folyik ott. Tulajdonképpen a lényeg az volt ezeknél a telepeknél, hogy ne lássák a tankerautókat, mert mi nem olajtelepeken, honvédségi telepeken dolgoztunk, ahol az olajezredesek voltak, hanem mi ilyen kisebb telepeken dolgoztunk, és nem volt úgy kiépítve, nem voltak úgy elbarikádozva, mint egy honvédségi terület, és akkor már szem előtt voltunk. Egy idő után, ha bejött napjában 4-5 autó, a 15O ezer liter is kiment, akkor az azért 40-50 tonnás szerelvényeknél ilyen kisebb helyeken előbb-utóbb feltűnik.
Ezért voltak a kalamajkáink. Ezen a telepen '94 március közepéig szőkítettünk. A mennyiséget nem tudom, hogy mennyit szőkítettünk ki. Folyamatosan jött a HTO. Ekkor már úgy oldották meg, hogy Nagy Mihály vezetésével, mit tudom én, milyen jövedéki engedélyekkel - a rendőrség az én ügyemben is vizsgálta, hogy hogyan tudták kihozni - a MOL kiadta a HTO-t minden további nélkül. Mi a Bácsimpex kecskeméti céggel voltunk kapcsolatban a legelején. Ezek körülbelül 20 tankerautóval rendelkeztek. Ott Kolláth István és Kolláth Angéla volt a főnök. Kolláthék édesapja volt fenn, egy autót vezetett, aki irányította az autókat a fuvarok közben.
Mi '94 márciusáig voltunk itt. Akkor Flaiszék összevesztek. Volt egy I millió 300 ezer forintos tartozás felénk. Ezek az illetők nem akarták kifizetni, és akkor Nyúl Józsival, akivel az elején olajat szőkítettünk, vagyis folyamatosan mellettünk volt, apuék lementek erre a békési telepre, és a Nyúl bement egy kibiztosított kézigránáttal, és akkor a cigányok odaadták. Utána megszűnt a kapcsolat velük úgy, hogy a továbbiakban együtt szőkítettünk volna. Üzleti kapcsolatban maradtunk velük, de közös szőkítésben nem vettünk részt.
Ezen a telepen a Tisza József nevezetű csongrádi illető mint eladó lépett fel. Ők Békés megyét terítették Molnár Lacival, és Pécs környékén a benzinkutakra vitték el az üzemanyagot. Ez a telep annyiból érdekes - bluesystem telepnek hívták -, hogy '92 nyarán valamilyen úton­módon kihoztak a honvédségi tartalékból 800 ezer liter letárolt üzemanyagot. Amikor mi nekiálltunk; tiszta kék színűek voltak a tartályok. Ezt Tisza Józsefék és Molnárék már '92 nyarán intézték el. Nem tudom, hogy volt ez, de azt tudom, hogy biztosan valami kék színű anyag volt benne. Utána bonyodalom is volt ebből a honvédségben. A honvédségnek - utána elmagyarázták - van egy olyan vésztartaléka, hogy akármi, és azt színezték abban az időben kékre. Ebből az üzemanyagból keveredett oda 800 ezer liter. Minden tartály csupa kék volt. Onnan tudom, hogy nem hazudtak.
Apu kiszabadulása után január 16-án elmentünk Kenderesre. Kenderesen a telep Törökszentmiklóstól 20 kilométerre van. Ez szintén egy vasúti tározó. Előttünk a Hungitalia nevezetű szegedi cég bérelte. Ők importőrködtek, és utána Leimetter Tiborék bérelték - azt nem tudom, hogy megosztásban-e. Amikor szintén ment a HTO és gázolaj, ez a '92-es, a Hungitaliának, a testvéreknek a MOL-nál volt - most le vannak tartóztatva ezen ügyek végett, most szabadulnak valahogy - a fő tárolójuk, és itt nem vámolták le a beérkező gázolajat, vagyis levámolták HTO-nak. De nem voltak befestve, és innen lettek kifejtve.
Mi elmentünk oda, befejtettünk egy pesti céggel. Kiss Magdolnának hívják, Budafokon lakik, aki gázolajat, vagyis HTO-t intézett Flaisznak. De nem voltunk hosszú életűek, mert ahogy befejtettük a HTO-t, apu eljött oda, a Nyúl adott Mercedest - ez a soltvadkerti illető -, a rendőröknek pedig rögtön feltűnt. A rendőrök elkezdték üldözni, és beleborultunk az árokba. Nézték az iratokat, mert benne volt a rendőrségi számítógépben, hogy ő le volt tartóztatva, és rögtön kijöttek a telepre, és ott hagytunk 60 ezer liter HTO-t, aminek nem tudom, mi lett a sorsa.
7
A '93-94-es időszakban a Flaisz úrék körülbelül 5 milliárdos vagyonra tettek szert. Ezt elkezdték szépen befektetni - én végig ott voltam a fia halála után mellette, és amikor köröztek, akkor is nála laktam -, megvette Hosszúhegyen az állami gazdaságot, ami a Hey-Ho üdítőknek, az egylitereseknek volt a beszállítója. Ez egy 205 hektáros almásterület. Ezt vette meg 31 millióért. A felszámoló ott lakott nála, 2 milliót kért a felszámoló. Ezt a területet a magyar állam '80-ban félméteres csövekkel - egy hegyen vezetik át a locsoláshoz használatos vizet ,­500 millió forintért csinálta meg, és '93-ban ugyanezt a területet friss almaültetéssel, kastéllyal, 31 millió forintért adták oda Flaisznak.
Ez az ügy úgy zajlódott, hogy előtte egy hajósi személy, Faddi nevezetű, a Postabanktól vagy valamelyik banktól felvett 140 millió hitelt, és az almás volt a fedezet. Le sem szedte az almát, '93-ban ott maradtak a fák alatt, és Faddi megmondta Flaisznak, hogy melyik a banki felszámoló, és úgy vette meg 31 millióért és a 2 millió kenőpénzért. Flaisz befektetéseit Soltvadkerten a Martin nevezetű illető intézte - régen ez az OTP-nek volt a főnöke, de belekeveredett egy borhamisítási ügybe -, mivel megvoltak a banki összeköttetései, ő helyezte el Flaisz pénzeit a bankokba.
Kecskeméten ingatlanfelvásárlásba fogtak, családi házakat és üzletházakat vettek. Két repülőteret épített Soltvadkert mellett. Nem olyan kiépített repülőtér volt, de 10 millióba került az engedélyek és a gépek megvásárlása. Ebben az időszakban két gépet vett. Vadonatúj gépek voltak: MD-500-asok, amilyen a rendőrségnek van. Később a Híradóban benne volt, hogy ez a gép esett le '94 őszén. Ezeket a gépeket ő 35 millió forintért leselejteztette darabonként. Akkor ennek egymillió dollár volt az ára, körülbelül száz forint volt a dollár. Az a két gép 200 millió volt, és 70-ért kaptuk meg a gépeket.
Kiskőrösön a Flaisz megbízta Frei Lászlót, ő egy vállalkozó, akivel ő '92-ben és '93-ban együtt importőrködött. Ezt a Frei László nevezetű illetőt úgy vette be Flaisz az olajügyekbe, hogy odament hozzá, és azt mondta, hogy Ferikém, van 10 millió forintom, meg tudnád-e forgatni. Akkor ő került bele, de nem tartott, csak az importőrködésig a viszony, mert a Frei, amikor fizettek nekik a brókerek, vagyis akik vitték el a gázolajat a vagonok mellől, 90 darab ­egy kötegben száz darab van -, vagy 85 darab... De ez megszűnt.
Utána az olajból kihagyta, de megvetette vele a kiskőrösi mosodát, Kiskőrösön megvetetett vele pincét a Petróczky nevezetű illetőnek a vasút mellett, aminek még jelentősége lesz. 1998-ban benne volt a híradásokban, hogy ott találtak 600 ezer liter pancsolt bort. Ennek a kiskőrösi illetőnek adott 200 millió forintot, és saválló tartályokkal újjáépíttetett egy bortelepet, ami a kiskőrösi vasútállomáson helyezkedik el. Soltvadkerten az Agárdiné és Dobszai Zoltán nevezetű illetők alkatrész-kereskedelemmel foglalkoznak.
Az NDK, vagyis az NSZK csatlakozása után IFA-alkatrészeket lehetett olcsón beszerezni, és a Flaisz őket anyagilag támogatta, hogy be tudják importálni kintről, mert a német leselejtezés végett olcsón meg lehetett venni. Ezekhez az olajvámolásokhoz nagyon sok valutára volt szükség, meg ezt a nagy halom pénzt mindenáron valutába akarták fektetni. Emellett a Flaisz és a Stadler még üzleti kapcsolatban volt, mert egymás között folyatták, ott a stadion körüli építkezéseknél, mert az 980 millió forintba került. Ők egymás között intézték a kisded játékaikat. Valutavásárlással bízta meg... Kastély, vagy nem... Hogy is hívták? Egy pillanat, megnézem. (Rövid szünet.)
Cseszneki Lajost bízták meg valutaváltással. Tulajdonképpen olyan 100 millió márkát hordtunk vele Kecelre - a márka akkor olyan 70 forint volt - olyan 7 milliárd forint értékben. Ő intézte. Akasztón Kastély Attila intézte a Stadlernak az átváltásokat. Ja, és a Szabó Ákos, ők tudták felhajtani. Körülbelül 10 és 30 fillér haszonnal váltották át nekünk ezt a nagy értékű pénzt. Be lehet szorozni, hogy mennyi pénzt kerestek, akik leváltották nekünk. Utána az importőrködés, mivel dollárban kellet fizetni, és volt, amikor 200 vagon állt Kiskőröstől Kecelig, egészen Kiskunhalasig. Ezt a 200 vagont meg kellett hitelezni az ukrán és a román
8
beszállítóknak, és ezért kellett ezeket leváltani. Plusz a Szűcs Attila nevezetű illető külföldre hordta neki ki már akkor ezt a nagy mennyiségű valutát, hogy ne legyen kéznél, ha valami probléma lesz.
Ebben az időben kezdett lejárni hozzá az akkori rendőrkapitány, Pintér Sándor. Amikor nem volt dolgunk, orvvadászattal ütöttük el az időt, és természetesen nem volt senkinek engedélye. Ezeken az orvvadászatokon részt vett Bozóki László, Litauszky István, Nyúl József, Frei László, Narancsik, a kiskőrösi vámparancsnok. Akkor kezdett odajárni. Tudnak a Flaisz sumák dolgairól. A Pintérék egy autóval jöttek másod- vagy harmadmagukkal. Ezeken a turnusokon apuék diplomatatáskában 25 vagy 50 milliót adtak át nekik. (Dr. Kóródi Mária: Kinek?!) Ennek a társaságnak. A Pintér rendőrkapitánynak. 1992-től volt 1996-ig. Ez a kapcsolat a későbbiekben erősödött, és sűrűbben járt le. A végén már úgy összebarátkoztak, hogy szinte tegező viszonyban lettek. A Flaisz, ha a Pintérről volt szó, mindig csak annyit mondott, hogy a Sanyi bácsi.
Ja, igen! A beruházások. Akasztó mellett építettek még egy repülőteret, azt a Frei László üzemeltette, és Soltvadkerten Pál Sándor üzemeltette a másik repülőteret. Hét borpincét vásároltatott fel a Frei Lászlóval a Flaisz úr. Ezekben 1994-ben elindult a borcsinálás. Megvetette a soltvadkerti állami pincét, Csengődön megvették a pincéket, Kiskőrösön megvették a vasút melletti pincét, Imrehegyen meg a környékben felvásárolták a pincéket. Egy pince 20-25-30 millió, a kapacitástól függ és attól, hogy mekkora volt. Tíz forint volt litere az edényeknek. Természetesen az olajszőkítés teljes gőzzel ment, csatlakozott hozzánk még Kiskőrösön a Kakuszi András, aki a benzinkútja mögött épített hotelt ezekből a pénzekből, és mi hátul, a vasúttól leselejtezett piros tartályokban szőkítettünk. A Pál Sanyinál szintén 10 darab tartály volt letéve. 1993-tól 1994. december 31-éig, amíg az új kormány beszüntette a HTO-mahinálást, hogy egymáshoz emelte a gázolajnak és a gázolajnak az árát, körülbelül mi havonta kiszőkítettünk olyan 15-20 millió litert. Mondjam, hogy merre? (Az elnök bólint.)
Ebben a másféléves időszakban körülbelül 500 millió liter szőkítést jelentett, amit 15-20 forintos árréssel adtunk el. Mondtam már Pál Sanyinak a telephelyét, hogy ott 10 darab tartályban folyamatosan ment. A Flaisz tüzéptelephelyén körülbelül 500 ezer liter tartály volt. A hódmezővásárhelyi társaság, ami benne volt a pilisvörösvári fegyveres rablásban itt az olaj ügyben, Debrecenben a szeméttelep mellett dolgoztak, ott 200 ezer liter volt. Azt minden nap töltötték, és ürítették. Az ő főnökük Nárai László volt, Bánffy Tibor és Kovács József. Utána, amiről a sajtó is értesült, Nagybajomba rakták át ezek az illetők a székhelyüket. Pont bent voltam a Bácsimpexnél, a fuvarozó cégnél, és akkor volt a cirkusz. Nem lettek meg az elkövetők, csak a bácsimpexes kocsikat... Nem lett meg, hogy kié az olaj, kik voltak a főnökök, mert úgy voltak beidomítva az emberek, hogy hamis személyigazolványokkal lettek a telephelyek bérelve. Ha megkérdezték, hogy ki a főnök, mondták, hogy westernkalapos, kandúrcsizmás és nem tudják, valami külföldiül beszélt. A rendőrségnek ez pont elég volt arra, hogy lezárja az ügyeket, így ismeretlen tettes ellen meg tudták szüntetni az eljárásokat, mivel csak az elkövetés tárgya volt meg, vagyis az olaj, de nem vállalta senki, hogy ki a főnök. Úgy, ahogy az én esetemben, hogy nem tudták rábizonyítani senkire, és így kénytelenek voltak előbb-utóbb...
Ezt az ügyet Balogh Sándor kiskőrösi rendőrkapitány intézte. Ő látott el bennünket fantomcégekkel. Ez úgy épült fel, hogy a Kakasnak, vagyis ennek a Flaisz nevezetű illetőnek ­Kakas a beceneve - Pálffy László volt az egyik olajszőkítője, és annak volt a Mészáros László a rokona. Ez az illető állt kapcsolatban valamilyen úton-módon, hogy ne érintkezzen a Flaisz és a rendőrkapitány; nem akartak találkozni. Ez a Mészáros nevezetű illető intézte el a fantomcégeket, amelyek 1998-ig, a rendőrkapitány leváltásáig, nullás papírokkal, Tiszaugra nagy mennyiségű - Tiszaug az Kecskemét mellett van - tiszta szeszt hordtak ki.
9
Ezt tudom, mert apu is benne volt, és apu hordta a kiskőrösi rendőrkapitánynak a ráeső részeket, ő vitte át személyesen. A tisztaszeszügyön kívül ment a borcsinálás. Ezt a Kudron Nándor nevezetű illető, aki régen Zánkának volt a kormánybiztosa, és akkor váltották le, amikor el akarta adni 1 millió márkáért... (Dr. Kóródi Mária: Még egyszer legyen kedves megismételni a nevet. Nem értettük.) Kudron Nándor. Ő Zánkának volt a kormánybiztosa '94­ben. Benne volt a tv-ben is, amikor leváltották. El akarta adni egy olasz illetőnek 1 millió márkáért, de úgy, hogy Kakasék akarták megfinanszírozni, és ráíratták volna egy olasz illető nevére Zánkát, csak nagyon olcsón adták az árat. Volt egy ilyen meghallgatási ügy a tv-ben. Őt el is menesztették, és nem lett ebből tranzakció. Ő Tiszaugon borcsinálással foglalkozott. Körülbelül havi 1 millió litert bort kevertek le apuékkal, plusz mellette ment a tisztaszesz, amit a BUSZESZ vezérigazgatóján keresztül intéztek. Ez a tisztaszesz úgy ment, hogy 70 forintért lehet kihozni tisztaszeszt, aki tudja igazolni, hogy mire használja fel.
A rendőrkapitány segítségével úgy elintézték, lepapírozták, hogy 70 forintért ki lett hozva, és 250 forintért terítették ott a tisztaszeszt, ami kamiononként 4-5 millió tiszta hasznot jelentett csak egy autónál. Ezt a tisztaszeszt a Nyitrai nevezetű tiszakécskei illetőnek - ez egy szeszes, neki volt a Zsurki Vodkagyárban az a machinációja, amit a tv is lehozott - szállították a tiszaugi telephelyről, a Sallainak Kecskeméten, és Akasztóra szállítottunk Stadlernak nagyon nagy mennyiséget. Folyamatosan hordták ki a BUSZESZ-hez, a BUSZESZ-től. A rendőrkapitány literenként kért 20 és 30 forintot, és így állt meg nekünk, vagyis Flaisznak 100 forintjában, plusz ha el tudtuk adni 400 forintért, akkor 400-ért, de 220-250 forintért folyamatosan el lehetett adni. Ez a tevékenység azon a telephelyen egészen '97 végéig folyt.
Kudron Nándort én '93-ban ismertem meg, aki ezt a tevékenységet folytatta. Neki kellett odaadnom a szőkítési pénzeket, nem Flaiszhoz vittem el, hanem neki kellett leadnom. Hozzá hordtam át ezeket a pénzeket. 1994 őszétől ez a Nárai-féle csapat, akik Debrecenben dolgoztak, Pestre költöztek, és a Csepeli Vasműben dolgoztak. Lezsák Sándor, aki akkor képviselő volt - vagy még most is az -, biztosított valami telephelyet. Apu be is vitt oda, és ott napjában 2 millió litert tudtak kiszőkíteni a brókerjai, vagyis az elszállítói vitték el ezt a mennyiséget. Onnan tudom, hogy nagyon jól kerestek, mert az Omnia Szállóban laktak. Kaszinózni jártak, és volt olyan este, hogy 16-17 millió forintot elkaszinóztak. A kiszőkített 2­3 forintokból napjában meg tudtak keresni 4-S millió forintot, és szeptembertől decemberig dolgoztak, ameddig az olaj nem lett megszüntetve. Összeemelték a két árat.
Mi folyamatosan a Flaisz tüzép-telepén szőkítettünk. A vevők, a kiskőrösiek és a soltvadkerti vevőink ingyen vitték el az olajat, fizetés nélkül. Gerencsér Béla volt az egyik nagy eladó. Ő '93-ban már egy olajszerelvénnyel rendőrségi ügybe keveredett, de nem tudták rábizonyítani. Egy ilyen vámolási manőver volt. Őneki adtuk oda, és ő továbbította az orosz kapcsolatban állt cégein keresztül nagyon sok brókernek, és plusz még a Náraiék csapatát Kárász Lászlónak adtuk el, aki nagy vevő volt, Molnár Laci, a Békés megyei, Pálffy László, Pesten az a hölgy, akit említettem, Kiss Magdolna, aki Budafokon lakik, akinek Boda Tamás volt a férje. Ez a Boda Tamás 11 darab szerelvényt vett a Hungitaliától, a szegedi cégtől, amelynek Kenderesen volt a telepe. Mindig utólag fizetett az első tíznél, le tudta vámoltatni. A Hungitaliások nem foglalkoztak vele, ők csak importálták Oroszországból a gázolajat, és rögtön pár forint árréssel tovább adták. Ez a Boda Tamás levámolta. A tíz szerelvényen körülbelül 300 millió forintot keresett. A 11. szerelvénnyel még a Hungitalia - 55 millió forinttal - mindig adós. Előre fizette ki, és nem kapta meg a szerelvényt, mert akkor tartóztatták le, a Hungitaliás csapatot akkor vitték be.
1994 végén, mivel Flaisz gyorsan akart pénzt keresni, Dunaföldvárra behozott száz orosházi, vagy hódmezővásárhelyi illetőségű személlyel két szerelvény olajat. Az első szerelvény átment a vámosokon, gond nélkül levámolták, nem volt befestve. A második keriilt a tv-adásokba, amikor leszállt a helikopterével, és akkor kivonultak a rendőrök. Azon a
10
telephelyen ott volt az egész kompánia, akik szőkítettek, akik vettek és eladtak. Mindenkit bevittek. Azon az estén mindenkit kiengedtek. A Flaisznak van egy gömbölyű táskája, amibe pont 50 millió forint fér bele. Apu gyűjtötte a pénzt, és bevitte a rendőrségre a pénzt, rádobta a kabátját, a rendőrök nem foglalkoztak vele. A Litauszkynál akkor volt fegyver, letartóztatták őket, ültek a folyosón. A fegyvert belerakta a szemeteskosárba, a lőszereket a wc-be, ott lebegtek, és abból lett utána keveredés, de nem tudtak bizonyítani semmit. Ahogy szabadlábra engedték őket, apu visszament Flaisszal befesteni a tartályokat, mert apu kezelte a Hondát. Ez a Honda úgy működik, hogy szívta a Honda, és volt egy ilyen kis csap, és ott ment volna bele a festékanyag, de ha azt a csapot nem nyitották ki, akkor nem ment bele a festékanyag. Az összes tartály mind sárga volt, amikor kimentek. Apu és Flaisz visszament Frei Lászlóval befesteni, de akkor tartóztatták le - a tv-ben is benne volt -, három napig bent fogták, mert valahogy felfigyeltek, hogy zseblámpával ügyködnek. Két-három tartályt festettek be, de a többi vagont nem tudták befesteni. Akkor Flaiszot letartóztatták, apunak sikerült elszaladnia, és így nem fogták meg. Az az ügy folyamatban van - erre még visszatérek, mert perdöntő lesz az én ügyem szempontjából.
Fontos lenne elmondani, hogy Flaisz olyan embereket keresett - számítástechnikusokat -, akik a meglévő rádiótelefonokat át tudták kódolni úgy, hogy sose tudják lehallgatni, és léptethettünk, és sosem kellett fizetni érte. Én nem értek hozzá. Én is kaptam ilyet. Más számlájára tudtunk beszélni. Nem tudom, hogy hogyan oldották meg. Így a rendőrség nem tudta lehallgatni.
Ezeket a telefonokat Török György csinálta Soltvadkerten, Veiszák Attila és Csilik Szilárd. Nem tudom, hogy oldották meg, de évekig tudtuk használni, és minden nap eggyel előrébb ugrott a számsorban. Ezt nem tudtam követni. 1994 végén, amikor már nyilvánvaló volt, hogy nincs tovább, befejeződik az olajszőkítés, a decemberi hónapban... Soroljam, hogy hány telepen vettünk...? (Az elnök bólint.)
Az utolsó hónapokban Nagykőrösön vettünk üzemanyagot, itt a Dékány István és a Bulcsú László, akit említettem, ők importőrködtek. Ez már az akkor is Energol társaság volt. Ide hozott 1994-ben körülbelül olyan 200 millió litert. Itt úgy ment a vámolás, hogy felsorakoztunk a kamionokkal a telep előtt, szinte naponta levámolták: Az első 300 ezer liter nem volt befestve, azt el tudták intézni, és utána mi kaptuk meg a többit. Három-négy forinttal a MOL-ár felett kaptuk meg. A gázolajat a Pócsa László vitte el, hogy ne legyen nyoma. Ő adta el. A kiskőrösi rendőrkapitány azt javasolta, hogy úgy számlázzanak körbe, hogy két cég után rakjanak be egy fantomcéget, utána egy igazit, és utána nem tudják, hogy a sok HTO­eladás hogy változott gázolajjá. Így oldották meg, hogy 3-4 cég közé betettek egyet. A rendőrség a mai napig ezen vergődik, hogy hogyan alakult át a HTO gázolajjá, és nem találja annak a fantomcégnek az embereit.
Nagykőrösön az Energol Rt.-től hordtunk, Cegléden a MOFIT Kft.-től. Ők is folyamatosan importőrködtek. Az olajszőkítők mindig csak úgy kaptak olajat, ha nem tudták levámolni az importőrök gázolaját. Vagyis levámolták HTO-nak, de be kellett festeni. Akkor az olajszőkítők megkapták a HTO-t, mert az importőr nem tudott annyi mennyiséget leszőkíteni, mivel neki nap mint nap érkeztek be a szerelvényei. A MOL-tól kaptunk nagyon sok gázolajat - a Pongrácz nevezetű illető. Ide folyamatosan érkeztek be a szerelvények, ezek közt sok volt a Flaiszéknak is a pénzük, mert már egymás között keveredtek. De a vasút meg tudja mondani, hogy pontosan hány vasúti kocsi érkezett. Kápolnásnyéken volt egy nagy elosztó. A legyártott gázolajat oda kellett behordani. Ott 2 millió liter gázolajat tudtak egyszerre betárolni. Tolna Károly volt, aki ezeket rendezte, vagyis ő bevételezte és minket kifizetett.
A lényeg az, hogy mindig készpénzzel lettünk kifizetve azonnal, ha bárhova vittük az országban; az állami vállalatok, a Hungarocamion, a tsz-ek, a Volán-vállalatok, a BKV, a
benzinkutak, mindig azonnal, nem átutalással - nem tudom, hogy intézték el a bankok, de mindig készpénzzel fizettek. Ha a honvédségnek szállítottunk, akkor a kápolnásnyéki telephelyen összeszervezte egy valaki, és ő kifizette a szőkítőknek a beszállított olajmennyiséget, és utána intézte az állami cégekkel. Nagyon sokat hordtunk Bajára, az ENSZ­hajókba is tankoltak. Végül is ezt az 500 millió litert nem öntöttük a Dunába, és valahova fel kellett használni. Ez gázolaj volt, valakinek ezt el kellett használni. A Zsíros Gézáé volt Békés megye, és ott ő 36 tsz-szel volt kapcsolatban a Molnár Lacival. Ők elintézték, hogy oda lett adva a szőkítőknek 60 százalékért. Az olajkúton 70 forint volt, akkor 45 forintért odaadtuk a gázolajat. A továbbiakban ők intézték mit tudom én milyen kft.-ken és milyen banki ügyeken keresztül. Amennyi volt az üzemanyag, mindig 60 százalékot kaptak az olajszőkítők, és 30-ért lehetett megvenni. Szóval annyi volt az árrés.
1994 végén az olajosok összeültek Soltvadkert mellett. A Seres nevezetű illetőnek, akit agyonlőttek, ott van nyaralója. Látták, hogy nincs tovább, nincs HTO - vagyis van HTO, de nem tudnak vele mit csinálni, mert visszaemelték az árat. Ezért olyan módot és lehetőséget kerestek, ami kiskaput jelent, hogy az olajtevékenységet tovább folytassák. Ekkor a kiskőrösi rendőrkapitányság és Mészáros László, mit tudom én milyen törvényalkotó talált olyan kiskaput, hogy ipari tüzelőolajat, petróleumot és orsóolajat 1995 januárjában, és ennek az illetőnek 25 millió forintot fizettek. Mészáros László konkrétan tudja, mert ők hozták fel a pénzt.
Azt még el kell mondanom, hogy 1994 elején a választások előtt 750 milliót én számoltam le. Apuék hozták fel az MSZP pénztárnokának, nem tudom ki volt az. A Mercédesszel hozták fel a Flaisz és az apuék, mit tudom én milyen céllal. A Pintér Sanyi ez ügyben járkált le, hogy ezt az ügyet lefixálja. 1995 elején megkeresték ezt a kiskaput, de először felvették az országos vámparancsnoksággal a kapcsolatot, és halasztott vámfizetési ügyeket javasoltak, mivel sürgősen nem volt HTO, és a HTO jegy ment 1995 januárjától 1995. április 31-ig, de nem sikerült annyi üzemanyagot szerezni már, hogy ellássák a megszerzett piacokat. A vámőrségen nem tudom kik először felajánlották a halasztott vámfizetést, hogy egy cégnek 15 napos, és számlázzanak mindent arra a cégre, utána nem lesz kifizetve. Kecskeméten ezt eljátszották egy Arab nevezetű illetővel, a tévé is bemondta, hogy 4 milliárdos tb- és adócsalás merült fel ez ügyben. Ezt a Schober Iván csinálta, aki a Papának, aki most napvilágra került, ennek a rendőrnek volt a fő ügyintézője Kecskeméten. Ők intézték ezt a vámhalasztási ügyet.
Vámhalasztási ügyet csináltak még Koncz József és Balcsi Zoli Solton és Félegyházán. Ennek az illetőnek sok benzinkútja van Félegyháza környékén. Ahogy ez a variáció lecsengett, a vámosok azt javasolták, hogy amikor befizetik a csekkeket, írjanak utána még egy nullát, vagyis kettőt, hármat. Pár alkalom ahhoz pont elég volt, hogy a 100 milliós stikliket végrehajtsák. Ameddig leellenőrizték, hogy beérkezett-e a postáról a pénz, addig a vámosok felszabadították, és el lehetett adni. Mire észbe kaptak, ez pont elég volt, hogy 15-20 szerelvény elmenjen.
A másik variáció a harmadik volt, hogy belenyúltak a vámosok - az is elég sok pénzükbe került - a számítógépbe. Ez is a tévében volt, hogy nem értették, hogy van. Valahogy beírták a szerelvényekre, hogy fizetve van az illeték, a vám meg mit tudom én. Utána derült ki, hogy valaki megpiszkálta, és nincs befizetve semmi. Itt is elment egypár milliárd.
'95 nyarára kapcsolt a hatóság, hogy ez nem mehet tovább. Addigra ez az illető, akinek fizették a 25 milliót, kijárta, hogy a dunastore anyagok és ilyen orsóanyagok, aminek a paraméterei szintén a gázolajjal..., de nem lehet besorolni, mert mindig olyat vámoltottak a Szlovnában, hogy egy paraméter ne legyen megfelelő, és így ipari tüzelőolajjá lehetett minősíteni.
12
Ez az illető ezeket a kiskapukat kijárta, és engedélyezte egypár cégnek az országban, akinek a nevei ismerősek, az E.L.M. Rt.-nek, az "Energol"-osoknak a "Conticar"-osoknak, hogy ők importálják be ezeket az olajakat. Tulajdonképpen ebből robbant végül is ki később a bandaháború vagy a robbantások, mivel aki az olajat birtokolta, többszáz milliót, milliárdokat tudott hetek alatt vagy hónapok alatt besöpörni, és neki így több étterme, több szállodája lett. Ez konfliktust szült, mert tulajdonképpen '94-ig több ezer ember szőkített, és most lett '95-től egy kiválasztott garnitúra - hogy miért pont ezek, azt nem tudom -, de ezek az emberek hordhattak csak be, és őnáluk ragadt meg a nagy haszon.
A Flaiszék '95 novemberétől indultak be újra. Dunavecsén van egy tározó, körülbelül 2 millió liter fér bele, és '95 novemberétől '96 májusáig 20 millió liter ilyen dunasztore - ami a gázolajjal megegyező minőségű - olajat importáltunk be, és szortíroztunk szét. Ebben Pálffy László, Mészáros László - akiről már szóltam -, Zsubori Laci, Kubas Zsolt volt az ügyintézkedő. A Fekete Levente biztosította a számlákat, amit Kecskeméten a Schober Iván intézett a Terminál-Full kúton keresztül. Úgy csinálták, hogy állandóan adták-vették azt a kutat, és csináltak mindig egypár millió liter leszámlázott gázolajat, és új cég jött, új emberekkel, és akkor utána nem piszkálgatta, nem foglalkozott vele az APEH meg a hatóságok, mert nem volt meg sose senki, hogy kik állították. Ide 20 millió litert importáltunk, vagy a Flaiszék annyit importáltak be. Ezen az olajon körülbelül 20 forintos árrés volt, 400 millió lett fél év alatt a haszon.
Ezt úgy tudták elintézni, hogy az országos... a Mercontrol vizsgálja be az országba beérkező üzemanyagokat. A vámosak nem voltak hajlandók itt a korrupcióra, ezért két alkalommal, egyszer 150 milliót és egyszer 60 milliót szállított fel a Pálfiy László... vagyis a Mészáros Laci, a Zsubori és a Fekete Levente a "Mercontrol"-osoknak, hogy olyan minősítésbe vigyék bele..., mert ez gázolaj minőségű volt, és a vámosok nem mentek bele, azt mondták, ha amott elintézik, akkor intézzék el ott, őnekik kell egy hivatalos papír, ez nem ipari tüzelőolaj, hanem gázolaj. Ők nem vállalták be, mert gázolaj minőségű volt. Egy fekete Puntoval vitte fel a Harkai Anikó - ez a Mészáros Lacinak a felesége - a Zsugorival és a Fekete Leventével két részletbe a 150 és a 60 milliót ezeknek az embereknek, vagyis akik ott bevizsgálták, akik jóváhagyták. De így se volt probléma, mert 200 millió maradt tisztán a haszon, mert gázolaj volt, és el lehetett adni.
Ezekben az időkben a vadászatokban körülbelül minden nap ki lett lőve 5 és 10 trófea, tíz szarvas, a gemenci erdőkből tévedtek ki ezek az állatok. Már hatalmas trófeagyűjtemény..., apu segítségével és a Litauszky - ő a Kakasnak a szomszédja - segítségével megkezdték eladni. Ajándékba is kaptak a rendőri vezetők, a Bodrácskától kezdve mindenki megfordult ott nálunk, vagyis a Flaisz kastélyában, és megkezdték Jugoszláviába és Ausztriába kiszállítani a trófeákat.
Volt, amit nem tudtak készpénzzel kifizetni nekünk, és ehelyett fegyvereket és robbanóanyagot hoztak vagyis csempésztek be az országba, amit a későbbiekben egy kiskőrösi illetőségű személy, a Seres és csapata szállított el onnan a mi környékünkről Budapestre.
Ja, igen, ezek után körülbelül 500 millió forint lett a trófeának és az ide-oda csempészgetésnek a haszna. Úgy egyeztek meg apuék, hogy 250 millió a Flaiszé, 125 millió a Litauszkyé és 125 millió az apué. De Flaiszot ez időben letartóztatták, és egy évig benn volt. Mivel ezt én intéztem apuval, halottak nevére adtuk le évente az almásának a termését, amit terem az a 205 hektár, 300 millió forint. Egymillióig adómentesek az ottani őstermelők, ezért a Flaiszot letartóztatták, mert a Hey-Ho-hoz, az üdítőcéghez beszállította az almát, és nem találták. Mind halott nevén lett leadva, és elárulták, vagyis megmondták azok, hogy ki volt a beszállító.
Amikor kiszabadult, '97 tavaszán - tulajdonképpen addig nem folyt semmiféle olajozás ­a Halászéknál olajozott apu, ez egy polgármester Kunbaján, benne volt a tévében... Nem is
13
biztos, hogy Kunbaján, valahol ott polgármester... Nem tudom, hova valósi, de valahol arra van. Volt a tévében is, ő folytatta Flaiszéknál. Pata Zoli... megnézem... (Az irataiba tekint.) a Fodor nevezetű bajai illetőkkel, Jánoshalmán és azokon az ipartelepeken Baján ezekkel az illetőkkel folytatta ezt, az ipariolaj- és az orsóolaj-kevergélését és a vámolást.
Amikor a Flaisz kijött '97 őszén, nekem ötéves elévülésben volt az ügyem. Vagyis nekem először azt mondták, három év múlva évül el, és utána az ügyvédek fölvilágosítottak, hogy adócsalásért öt év jár, mert az olajszőkítés az adócsalási kategóriába keveredett. A Flaisz kijött, és aput fölhívta, hogy van Kiskunhalason egy ügyész, aki most azonnal elintézi nekem az egész ügyemet, nem kell még hogy egy évet körözzenek.
Leutaztam a Kakashoz, akkor vette ő meg azt a 30 millió literes borpincét '98 februárjában, ami a tévében is benne volt, hogy 2 millió liter pancsolt bort találtak a vámosok. Már akkor ment a borszőkítés, amikor én lementem. Megjelent az ügyész - én lent voltam péntek, szombat, vasárnap -, és mondta, hogy 200 ezer forint. Ez november 20-án volt, és egy hónap múlva, december 20-án megkaptam a rendőrségtől az elévülési papírt. Mondták, hogy úgy intézik, hogy két héten belül ne tudják megfellebbezni. Pont az ünnepekre, a karácsonyi ünnepekre teszik, hogy ne tudja megfellebbezni se a környezetvédelem, se az APEH, se senki az én ügyemet. Én nem akartam elhinni, nem is foglalkoztam vele. Végül is nem fizettem ki a 200 ezer forintot, azt majd elmesélem...
'97-ben, ahogy a Flaisz szabadult, Dunavecsén behoztak 5 millió liter olajat. '97 november 15-től december 31-ig, még az utolsó napon is szállítottunk decemberben, mondták, hogy a rendőrség nem tudott rábizonyítani semmit, és ez egy kárpótlás volt ezért a 9 hónapért, hogy ne perelje be a rendőrséget, hogy bizonyítékok hiányában bent tartották 9 és fél hónapig, és így ötmillió liter gázolajat - szinte gázolaj volt - bevámoltak orsóolajnak, vagy mit tudom én minek vámolták. Szlovákiából jött az áru, többet találkoztam a szlovák importőrrel. Ezeket mind lehet ellenőrizni, hogy onnan mi jött ki, és mi lett bevámolva. Ekkor petróleumot is hoztak, és ekkor Nyúl József, soltvadkerti illető, akinek volt három kamionja, feltöltötte azt a három autót, és a petróleum teljesen gázolaj, csak ARO 2T-t kell beleönteni; ezért hozták be, mert gázolajként el lehet adni, különben nem volt értelme. Most nem volt senki, mert nincsenek korrupt emberek, nem tudják levámolni, most érdekes módon nincs olaj.
Akkor azért hozták be, mert mindenkit meg lehetett korrumpálni és vesztegetni. Most, hogy mindenki ezzel foglalkozik, egyből nem meri senki bevállalni, és a Nyúl elvitte Dunántúlra, és ez is ellenőrizhető, hogy ezt a három autót elkapták a rendőrök, és átárazás volt a menetlevélen, és nem kapta vissza azt az olajat, elkobozták. Petróleum volt, ott álltam a tartályautó mellett, amikor beleöntötte ő és az apósa.
Itt 5 millió litert hozott be a Flaisz, olyan 20 forintot keresett literenként, olyan százmillió forint lett a tiszta nyeresége. Itt a telepen Varga István dömsödi illető volt akkor a főnök, ő négy tankerautóval fuvarozik, társjellegű volt a Flaisznak ebben a másfél hónapban. Ekkor volt a tárgyalás, '97. december 6-án. Eddigre apuval úgy elmérgesedett a viszony, mert nem fizették ki neki a trófeát és ebből a 125 millió forintját, hogy apunak lemondták a tárgyaláson való részvételét, Flaisz úgy intézte, mert megmondta, hogy ő abból, hogy beismerő vallomást tesz, hogyha nem fizeti ki, hogyha nem adják oda neki a pénzét... Nem is kellett elmenni a tárgyalásra.
A legközelebbi kapcsolat '98 februárjában volt, amikor elmentek Flaiszék apósa, Litauszky Flaisz telepére, ahol a borügyködés folyt, és rá két napra kimentek a rendőrök. Litauszky és apu jelentette föl, mivel egyikük sem kapta meg a ráeső részt. Utána Flaisznak folyamatban van ez az ügye, de a vámosok fölküldték mint Tóth János nevezetű mintáját, akkor kiderült, hogy hamis bor, amikor mint Flaisz Ferenc mintája jött Budapestre az OBI-ba, ugyanaz volt az OBI-ban, mint a Mercontrollban, hogy aki milliós összegeket fizet, annak jó a bormintája, aki nem fizet és bort csinált, annak beismerik, hogy rossz a bormintája.
14
Flaisznak folyamatban van ez az ügye, de itt is a korrupció teljesen már elintézés alatt volt, mert a vámosok azt mondták, hogy nem borcsinálás, pedig neki Kévés Imre soltvadkerti személy, akinél cukorkereskedést csinált, az a személy szállította neki, napi két kamionnal fogyott el a mi környékünkön, és ő szállította be a cukrot.
Szeretnék rátérni erre a három emberre, mert az én ügyem, végül is azért akartam vallomást tenni, mert engem nem érdekelnek ezek a gazdasági stiklik, hogy kik mit csináltak, nekem aput eltüntették és megölték ezek a személyek, és engem az motivált a vallomás megtételére, hogy a rendőrség, még a belügyminiszter is Flaisz kenyeréből eszik, és a rendőrség lezárta apu ügyét. Arra számítok, hogy valahogy ez a bizottság oda hat, hogy el tudjam temetni a holttestet.
Litauszky benne volt egy gyilkossági ügyben, jártak ki Jugoszláviába, és hoztak egy terroristát, és aput elhívták, és megöltek egy embert, és apu megmondta neki március közepén, hogyha nem kapom meg most már véglegesen azt a pénzt, amivel ti tartoztok nekem, akkor följelentelek a rendőrségen, mivel apu nem volt részes, csak elkísérte, ő nem tudta, hogy miről van szó. Áprilisban Litauszky szívinfarktust kapott, májusban elhívták aput kibékülni Flaisz kastélyába, és felhívtak engem onnan, és utána megfenyegettek engem, Flaisznak felismertem a hangját; '98 szeptemberében Litauszky István, Nyúl József, Bozóki és apu Litauszky meszesi házánál összejövetelt rendeztek, és egy kaskantyúi ember vállalta, hogy kétmillió forintért megöli Flaiszot. Ez az ügy kiderült, utána nem tudták lebonyolítani ezzel az emberrel, kimentek Jugoszláviába, hogy hoznak onnan valakit, ez volt szeptemberben, ezután Flaisz megjelent apám házánál, és azt mondta, Józsikám, nem éred meg a karácsonyt, és utána október 25-én apu elsétált otthonról, és azóta nincs sehol.
Először a Bács megyei rendőrkapitány..., és ezeknek a nyomására megpróbáltak minket gyanúsítani, hogy mi tettük el láb alól. Nem jutottak semmi eredményre. Nekem szerencsémre a rendőrségen kívül olyan nyomozó társaság, amelyik nem tudja elviselni, hogy Pintér, vagyis a belügyminiszter együtt dolgozik ezekkel a bűnözőkkel, és véletlen úton-módon megtaláltak, és olyan stádiumba került az ügy, hogy mi csak egy paraszthajszálra vagyunk most már, hogy megtaláljuk a holttestet, de nem mehettünk ki még egyszer hozzájuk most már házkutatni, mivel lezárták apu ügyét mint államigazgatási ügyet, eltűnés, azt mondták, nincs holttest, nincs gyilkosság. De a rendőrségen, a BRFK-a és az ORFK-a itt van az Aradi utcában az ügy, meg vannak győződve, hogy itt gyilkosság történt, csak nem voltak hajlandók nyomozni ez ügyben.
Tavaly december 6-án Litauszky, aki elcsalta apámat - addig eljutottunk, hogy ő csalta el -, agyonlőtte magát. Ezután az öngyilkosság után tudomásomra jutott, hogy február 18-án Pintér, Gergényi és Flaisz találkoztak Flaisz kastélyában, most jut eszembe, teljesen nem vagyok észnél, hogy a belügyminiszter is a gyilkosokkal meg a rablókkal paktál, most volt a találkozó, Flaisz tudja, hogy szorul a nyaka körül a hurok, megpróbál megúszni egy gyilkosságot. Nekem nem az ő feje kell, hanem hogy bűnhődjön.
És azért mondtam el ezeket a gazdasági ügyeket - itt van még, ami nem évült el -, hogyha eljárások indulnak, akkor könnyebben meglesz a holttest is. Mert itt a holttestet egybe kell venni az olajügyekkel, mert egy és ugyanaz, itt két barát közül tette el egyik a másikat, és ha megvan a holttest, megvannak a gazdasági bűncselekmények is, ha megvannak a gazdasági bűncselekmények, megvan a holttest is. Mert a Kakas is öngyilkosságot kísérelt meg, csak nem sikerült neki.
Engem nem érdekelnek a stiklik, hogy ki mit csinált, mert minden nap itt folynak..., de nekem okvetlenül fontos volt elmondanom, hogy ezeken az ügyeken fölbolygatják apám holttestét. Végül is önök azért kapják a fizetésüket, hogy megoldják ezt az ügyet, ha már a rendőrség nem akar nyomozni, és nem akarnak egy gyilkost becsukni.
ELNÖK: Köszönjük az eddigi tájékoztatót. Van-e még olyan, amit el kívánsz mondani?
15
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Egy picit átnézhetem még az iratokat?
ELNÖK: Természetesen. Kérdezem, hogy tartsunk-e tíz perc szünetet. (Dr. Vastagh Pál. jelentkezik. - Rövid szünet.) Kérem, tartsunk tíz perc szünetet. (Dr. Vastagh Pál: Kérdezni szeretnék.) Egy pillanat, egy kis türelmet kérek mindenkitől. Tessék, képviselő úr.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Egy kérdést szeretnék önhöz feltenni. Esetleg azt a dokumentumot meg tudná-e mutatni, amiben a rendőrség értesítette az elévülésről?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nekem otthon megvan. DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Megvan?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen, csak most nem hoztam magammal. DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Nem baj, de gondolom, el tudja küldeni, ha...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: De ez az ügy Kiskunhalason volt, a kiskunhalasi rendőrségen. Ha nálam nincs meg, akkor ott van az iktatóban. (Közbeszólás: De csak megvan! - Dr. Kóródi Mária jelentkezik.)
ELNÖK: Tessék, képviselő asszony.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönjük ezt a nagyon részletes tájékoztatót. Ezen igen érdemes megakadni, azért ez elég érdekes, és ebben érdemes lenne egy picit jobban belenézni: én nem egészen tisztán értem, hogy önt ugye körözték, de ön nem volt meg. (Nógrádi Zsolt bólint.) Azért évült el az ön ügye. Ezek után hivatalosan értesítik, hogy önnek, akit nem találnak meg, azért, mert nem találták meg öt évig, elévült az ügye.
Nem vagyok mélyen jártas a büntető eljárásban, de ez egy picit furcsának tűnik, ezért szeretném tudni, hogy ön szerint pontosan mit tartalmaz ez az irat, hova kézbesítették önnek, amiért nem fizette ki ezt a 200 ezer forintot.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Milyen 200 ezer? Most nem értem a
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Az elévülést...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Engem három és fél évre évültettek el. Öt év a magyar törvények szerint...
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ezt értem, de azért évült el az ügye, mert nem találták.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Előbb lezárták. Végig nem találtak, de ki kellett volna várniuk az öt évet. Nekik akkor kellett volna kézbesíteni nekem a papírt, amikor az öt év lejár. Hát akkor egy év után is én megkaphattam volna a papírt. Ötéves elévülés az adócsalás mértéke.. .
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): De miért évült el az ön ügye?
16
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Azért, mert mondták, hogy engem úgyse találnak meg, és valahogy a Flaisz megegyezett ezzel az ügyésszel, hogy kap 200 ezer forintot, és mit tudom én milyen paragrafusokra való hivatkozással elévülteti, a rendőrségnél kezdeményezni, vagy mit tudom én.
A rendőrségtől kaptam egy papírt, hogy nekem ez az olajszőkítési históriám elévült. DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Azon a címen, ahol nem tartózkodott egyébként, mert ott nem találták meg addig?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem. Beleírták, hogy mivel szökésben van, nem tudjuk, hogy hol van, és elévül ez az ügy.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Egy kicsit érdekes. Amit még szeretnék megkérdezni, hogy amikor először kapott - ha jól értettem, de lehet, hogy nem egészen jól értettem abból, amit mondott... Pontosabban azt kérdezem, hogy jól értettem-e, hogy a Pintér Sándor 25 millió... (Nógrádi Zsolt: 25 és 50 között.) ... 30 millió forintot kapott. Nem egészen értettem, hogy ez forint volt, dollár volt, mi volt. (Nógrádi Zsolt: Forint.) Ki adta át, és ön honnan tudja ezt pontosan, hogy ott akkor ezt ő kapta meg? Azt mondta, hogy volt egy ilyen orvvadászat, és akkor ott többen voltak, és odavittek táskában 25-30 millió forintot. Ön azt honnan tudja, hogy ezt a Pintér kapta meg?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Tulajdonképpen ezt úgy kell elképzelni, hogy az a kastély, amely Hosszú-hegyen található, egy pusztában van bent, vagy nem puszta, hanem egy sík terület, és tulajdonképpen itt van ez a nagy almás, és ebbe az almásba járkáltak be vaddisznók. Mellette van egy állattartó telep nem messze, és ott van több ezer, tízezer hektár, amit a Flaisz megvett, és akkor oda jártunk ki, és akkor bejöttünk, kimentünk, és a kastélynál volt a gyülekező, mert az nem volt szem előtt. Oda bárki bejött, ide nem járt be más, csak a Flaisz.
Itt adták oda apuék, a Pintérnek rakták be a kocsijába a pénzt. DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ön ezt látta?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Igen. Tehát ön is volt ott.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem ott leskelődtem, hanem amarrébb voltam egy tíz méterrel.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Honnan tudta, hogy ott át fogják adni, vagy amit átadtak táskát, abban mennyi pénz volt?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Mert apu intézte a Flaisszal. Ők barátok voltak.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Értem. Volt még egy ehhez hasonló. Ez is egy kicsit tisztázatlan előttem, hogy '94 végén... (Nógrádi Zsolt: Nem, '94 elején...) Igen, de utána volt itt valami, hogy az olajosok összejöttek Soltvadkerten, és utána, ezt nem értem pontosan, hogy
17
kinek vitték a 25 milliót és kinek a 750 milliót. A kettő között volt-e valamilyen összefüggés. Nem tudtam pontosan követni, amit ön elmondott.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: '94 elején az MSZP választására hozták a pénz, és '94 végén, nem a végén, hanem '95 elején pedig annak az embernek adták, aki kitaposta, hogy hogy lehet kibújni a magyar törvények alól, olyan üzemanyagot behozni, ami üzemanyag, de nem üzemanyagként vámolják.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ki ez az ember?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Én nem találkoztam vele, Mészáros László intézte vele és Balogh Zoltán.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Akkor egész pontosan honnan tudja, hogy egy ilyen emberről van szó?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Mert ott ültünk a Flaiszéknál, és ott lett megbeszélve ez az egész história.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Az rendben van, de eddig mindig, minden esetben ott voltak a nevek. Ha ott beszélték meg, akkor valamit közelebbről...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Az, aki írta itt a törvényeket... Én nem tudom, mert én nem foglalkoztam vele, engem köröztek. Én nem ültem ott állandóan a szoknyájukon, nekem volt dolgom, hogy szőkítsek. Amikor ott voltam, akkor elpletykázták a dolgokat, amikor nem voltam ott, akkor nem voltam ott. Én ezzel az üggyel nem foglalkoztam, hogy most kit hogy korrumpálnak, mert engem ez nem érdekelt.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): De azt pontosan tudta, hogy 25 millió forintot
kapott.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Annyit. Ebből nem volt titok.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Amikor először mesélte el az előbb ezt az egész dolgot, akkor ide kapcsolódott ez a 750 millió, most pontosított, hogy a 750 millió '94 elején volt, ez a másik pénz pedig '95 elején. Biztos nem olyan könnyű megjegyezni ezeket a dátumokat, ezt én nem vitatom, de hogy jön ide a 750 millió az MSZP pénztárnokához?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: A Pintérék mondták, hogy kell támogatni, mivel ennyit síboltak itten ezek az emberek.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): '94 elején azt mondta a Pintér, hogy az MSZP pénztárnokát támogatni kell?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem. Az MSZP-t kell támogatni, és megmondta, hogy kinek kell fölvinni a pénzt.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen.
18
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Én is köszönöm ezt a kimerítő vallomást. Engedje meg, hogy én ne a konkrét ügyekre kérdezzek rá, hisz itt két óra alatt nagyon sok konkrét nevet és összefüggést kaptunk, amelyet egyből nem is lehet áttekinteni, és nyilván, majd a részletes jegyzőkönyv alapján fogunk tudni egy idő után elemezni.
Én mást szeretnék kérdezni. Ön egy olyan világról beszélt nekünk, ahol mindig mindennek megvan az ára. Mindennek megvolt az ára, és nem vitatta senki. Akkor volt némi zavar, amikor valaki nem kerülhetett elő, és a ki nem fizetett nagy pénzek konfliktusai okoztak belső problémát. De amikor korrumpálni kellett, vagy valamit el kellett intézni, ott soha nem volt zavar. Azt, kérem, elintézték. Egyet szeretnék megkérdezni, az ön egy fél mondatát. Az, hogy ön újra szabad ember lehessen, potom 200 ezer forintba került, és ön megjegyezte azt, hogy: amit egyébként nem fizetett ki. Miért?
Mindennek megvan az ára. Én végighallgattam önt, itt sokkal nagyobb pénzek röpködtek. És akkor, amikor 3 év után önnek lehetősége volt arra, hogy némi korrupcióval véget vessen a bujkálásnak, akkor a betyárbecsület is azt mondja, hogy 200 ezer forint nem tétel egy ilyen ügynél. Én a lelkületét szeretném ennek megismerni.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Azért nem fizettem ki, mert nekem, amikor én nem voltam otthon, én '94-ben lízingeltem egy készüléket, rádiótelefont. És '96-ban betörtek hozzám, és elvitték. Apuék bejelentették, hogy ellopták ezt a készüléket. Erre az ügyészség engem beperelt, hogy én elloptam a készüléket, és nem elég, ha apu jelenti be, nekem kellett volna bejelenteni, és ezért köröztek engem három évig. És ennek az ügynek az elévülése '98 decemberben volt, és az az ügy elévülése az is '98 decemberében, nekem végig kellett ugyanúgy bujkálnom, hiába intézték el ezt az ügyet, azt a három évet le kellett..., és az '98-ban apu eltűnt, és engem még utána is köröztek. Ez volt az egyik ok.
A másik ok. Én apunak odaadtam a kétszázezer forintot, és mivel neki a 125 milliót nem fizette ki a Flaisz, azt mondta, hogy egy fillért nem ad neki, és azt odaadta az öcsémnek. Ennyi történt.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnézést, ne haragudjon, ha három év után ekkora tételnél potom kétszázezer forintba kerül, hogy én nyugodtan felülhessek a vonatra vagy vehessek egy jegyet a moziba, akkor ez nem lehet tétel egy 170 milliós ügynél. Én ezt nem értem.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: De enélkül is el lett intézve, mert én mondtam az előbb, hogy engem még köröztek utána egy évig. Nekem hiába intézik el az egyik ügyet, ha a másikban még köröznek. Akkor ugyanúgy nem ülhetek be se moziba, se sehova.
A másik. Nem Soltvadkerten éltem és olyan iratokkal láttak el engem, hogy nekem nem volt gond, én levezettem százezer kilométert, engem igazolhattak, azt csináltak, amit akartak. Csak nem mehettem haza a lakásomba. Az, hogy most köröznek vagy nem köröznek; úgy jártam az országban, mint akárki más, csak nem mehettem a lakcímemre haza.
A másik, hogy hiába fizettem volna, az csak egy jóindulat volt, vagy mit tudom én, mi volt a Kakasék részéről, hogy elintézik, amikor engem még utána egy évig köröztek másik ügy miatt. Akkor se eleje, se hátulja nem volt. Kakas csapdát állított nekem, elintézték, haza akartak csalni, és a másik ügyben le akartak tartóztatni, mivel volt apuval az ügyük. Innen indult közötte meg apu között a konfliktus.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Nem nagyon értettem ezt a másik ügyet. Azért, mert öntől elloptak egy mobiltelefont, azért körözték?
19
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem, ahogy elkezdtek körözni, én lízingeltem egy készüléket, a soltvadkerti lakcímemen maradt otthon, történt ott egy betörés, és ott ellopták ezt a készüléket. Apu bejelentette Kiskőrösön a rendőrkapitányságon, hogy elvitték a Zsolti készülékét is. És akkor a lízingcég küldözgette a papírt, hogy adjam vissza a készüléket, én nem tudtam visszaadni, mert nem volt meg. És akkor a lízingcég följelentett az ügyészségen Kiskőrösön, hogy elloptam a készüléküket. Hiába mutattuk, azt mondta az ügyész, hogy nem fogadja el, mert nem én tettem a feljelentést. És akkor ott álltam befürödve, hogy olyan ügyért keresnek, amihez semmi közöm.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Lenne még egy kérdésem. Ön azt mondta, hogy a kiskőrösi rendőrkapitányság...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen, Balogh Zoltán... BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Mert nem Zoltánt mondott az előbb...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Hú, már nem emlékszem.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): És vele meddig voltak kapcsolatban?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Még hozzájuk jelentettük be apu eltűnését is. Apunak volt vele nagyon jó kapcsolata, mivel ezek a fantomcégügyek; ezen a környéken ő volt ott a szeszdolgok, olajügyek, aki a berken belül volt, azt patronálták, aki nem, azt mind megbuktatták.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): És mi van most ezzel a Baloghgal?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Most elhelyezték Szegedre, mivel megtalálták nálam a rendőrök ezeket az iratokat, ahol Baloghról is írok, kecskeméti rendőrök megtalálták nálam, és azonnali hatállyal elhelyezték Kiskőrösről, most Szegeden rendőrkapitány.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen.
ELNÖK: A most közvetlenül feltett kérdéshez kapcsolódik az én kérdésem: milyen iratokkal látták el akkor, amikor bujkálni kellett, honnan és milyen iratokat kapott?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem tudom, hogy honnan, a rendőrség berkein belül jött ki az irat, kerestek egy olyan személyt, aki büntetlen előéletű, nincsenek gazdasági ügyei, és egyelőre nem is lesznek, és az ő személyi igazolványát legyártották, ugyanazzal a sorszámmal, és az én képemet rakták be az ő neve alatt. Azonosíthatatlan voltam teljesen, csak aki ismert arcról... A személyi igazolványomba is és az útlevelembe is ugyanezt csinálták.
ELNÖK: Jogosítvány?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Jogosítvány is. ELNÖK: Milyen irat volt még?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: A tb-kártyától kezdve mindent megcsináltak.
20
ELNÖK: Mennyi ideig voltak ezek, milyen néven szerepelt ön?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem akarok a névről beszélni. Szinte végig.
ELNÖK: Az ügy szempontjából fontos lenne ez a név is.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Ez egy létező személy, és végig tudta, hogy kettő van minden iratából.
ELNÖK: Alelnök úr!
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Nem nagyon szeretnék az ügyek érdemébe belekérdezni. Ön most bujkál?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem, ja, igen, mert '99. február 25-én kaptam két lőszert egy levéllel, hogy az öcsém is és én is ki leszünk végezve.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Ha jól értem, akkor azok elöl bujkál, akikről azt feltételezi, hogy az édesapját is megölték.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm. Amit még én kérdezni szeretnék: egészen biztos abban, hogy Pintér Sándor és MSZP és 750 millió forint, tehát hogy ez a három információ együtt van?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Ön számolta meg a pénzt, azt tudjuk, de onnantól kezdve, hogy ez is volt az útirány?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Persze, most nekem miért hazudtak volna.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Világos. Lezsák Sándor hogyan adta bérbe a telephelyet, vagy milyen tudomása volt erről a dologról?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem ő adta bérbe, hanem az emberei. Tulajdonképpen az MDF-vonal végigkanyarog az egész ügyön. Helvécián Murányi, Szabó Iván adott bankhiteleket ennek a Murányi nevezetű illetőnek még '92-ben, akkor volt ő úgy tudom, a pénzügyminiszter, hogy azon hozták be, importőrködték, mert nem volt pénzük, importőrködték az olajat. Ez az MDF-vonal, itt nekem föl van írva, minimum '94-ig végigkísérte, szinte az MDF futtatott emberei, vagyis akik közeli kapcsolatban álltak velük, azok importőrködtek akkor olajat.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Amit itt elmondott, az ön tudomása szerint van-e más tanú, aki ezt vagy ezeknek egyes részleteit megerősíthetné, illetőleg vannak-e olyan dokumentumok, papírok, fecnik, amelyek ezt az ön által elmondottakat igazolhatják, illetve megerősíthetik?
21
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Az olajvonalon, vagy minden...?
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Bármi, amit itt most előadott.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Akiket felsoroltam, de én akkor mondom a neveket, hogy kik azok.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Azok, akik ezeket meg tudják erősíteni.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Persze, akikkel együtt olajoztunk, azok mind egy kompánia voltunk, több százan.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Világos. És ők azok, akiket idáig felsorolt, ugye?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen, a közvetlen baráti kör.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Jó, majd úgy is szeretnénk kérni, mert a jegyzőkönyvvezetők néhány névvel amúgy is bajban voltak a lejegyzetelésnél, és ha már itt szerepelnek benne, akkor ha pontos név van a jegyzőkönyvben, akkor az már tökéletesen elég. Köszönöm szépen.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nekem még lenne, akkor majd mondanám a jegyzőkönyvbe, mert sok mindent kihagytam, még a felét. (Közbeszólások: Szünet?)
ELNÖK: Elnézést kérek, most már nem javasolom a szünetet. (Dr. Kóródi Mária: Tartsunk szünetet, és utána folytassuk.) Megkezdődtek a kérdések. Kívánod folytatni még a tanúvallomást?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Ha lehet, akkor...
ELNÖK: Ha van még mit mondani, akkor természetesen állunk rendelkezésedre. (Balogh László: Bocsánat, elkezdtünk egy kérdéskört.) Természetesen, úgy érzékeltem először, hogy a tanúvallomás megtörtént. Akkor javasoltam, kérdeztem, hogy tartsunk-e szünetet, de közben mindjárt volt kérdés, gondolom, el kellett menni, sürgős kérdés volt, és belebonyolódtunk a kérdésekbe.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Én azt mondom, kérdésekkel folytathatjuk.
ELNÖK: Természetesen folytathatjuk a kérdésekkel. Csak kéne pár perc szünetet tartani. Ahhoz, hogy szünetet tudjunk tartani, Zsoltot át kell vezetni ismételten a másik helyiségbe. Utána folytatnánk akár a kérdésekkel, akár a tanúvallomással, azért jöttünk össze. (Dr. Kóródi Mária jelentkezik.) Parancsoljon, képviselő asszony!
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Lehet szünet is, csak döntsük el, hogy szünet van vagy nincs szünet.
ELNÖK: Nem muszáj szünet. Haladjunk a kérdésekkel!
22
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ha nem tudunk szünetet tartani, akkor folytatnám a kérdéseket. Engem nagyon megdöbbentett, amikor eljutott az úr oda, ahhoz a részhez, ahol eltűnt az édesapja, és lehet, hogy ezért nem tudtam onnantól kezdve követni. Előtte is már nagyon sok információt mondott, nem mindig tudtam követni.
Belenézve a jegyzeteimbe, nem tudom pontosan, hogy jól értettem-e, amikor azt mondta, hogy eltűnt az édesapja otthonról október 25-én. Azt követően megvádolták önt, hogy ön gyilkolta meg az édesapját? Vagy ezt rosszul értettem? És ha megvádolták, akkor erről volt-e hivatalos vádemelés vagy nyomozást indítottak? Ezt nem értettem kristálytisztán.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Poligráfos vizsgálatoknak vetettek alá. Apu eltűnt október 25-én. Én '98. december 10-én kaptam új személyi igazolványt, addig köröztek. Akkor mentem be a BRFK-ra, de mivel Bács megyét apuék korrumpálták folyamatosan, mindenki afelé nyomta, hogy mi öltük meg az öcsémmel aput. Addig-addig csűrték-csavarták, ameddig hivatalosan nem tudtak begyanúsítani, mert ugyanaz a helyzet náluk is, mint az én esetemben, hogy nincs holttest. Holttest nélkül nem lehet valakit begyanúsítani, hogy megölt valakit. Ezért addig már nem mertek elmenni, hogy gyilkossággal vádoljanak, de minket meghurcoltak. Mi akikre gyanakszunk, hogy ők voltak, azokhoz... elmondom az eseményt. A Litauszkyt kihallgatták március közepén. Ahogy megtudta, hogy ki fogják hallgatni, rögtön szívinfarktust kapott, a másodikat egy éven belül.
Utána szerdán megcsinálják a poligráfos vizsgálatot, és ő csütörtökön beállít hozzám Soltvadkertbe, vagyis az öcsémhez, és azt mondta, hogy ő nem gyilkos, ő ártatlan, mert a poligráfos vizsgálat ezt mutatja ki. A poligráfos vizsgálatot hetek kellenek, hogy kielemezzék. Honnan tud valaki 24 órán belül eredményt?
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Azt nem értettem, hogy a BRFK alatt melyik rendőrséget értette.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Én a BRFK-n a Doszpot Péterhez mentem, de mivel apu Bács megyében tűnt el, ott is lett bejelentve, Kiskőrösön, és a Bács megyei kapitányság nyomozott ez ügyben. Utána államigazgatási ügy keretén belül megszüntették az eljárást.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): A Doszpot úr behívta magát vagy maga jelentkezett be a Doszpot Péterhez, és mondta, hogy van itt egy ilyen? Mert ő életvédelmis. Lehet, hogy gyilkossági ügyekkel foglalkozik, a maga édesapjával kapcsolatosan még azóta se lehet ezt tudni pontosan, mert csak az eltűnés az, ami tény pillanatnyilag. Akkor ez a Doszpot-vonal...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Én megkaptam az irataimat csütörtökön, és akkor bejelentkeztem a BRFK-ra hétfőre. Ott fogadtak engem, fölvezettek a Doszpot Péterhez, és mondtam, hogy föl szeretnék kínálni 2 millió forintot a rendőrségnek, hogy keressék meg az édesapámat. Mondták, hogy egyelőre ők nem tudnak mit csinálni. Elirányítottak a dr. Kovács Lajoshoz - a döglött ügyek osztályára, az Aradi utcában van -, akinél megtettem a vallomásaimat. Azóta is ők ügyködnek, de nincs konkrét eredmény.
Közben a kecskemétiek megtudták, hogy én itt vallomást tettem, és a Flaiszra terhelő vallomást tettem mindenféle téren. Ezt megtettem január 17-én. Kecskemétre február közepén lehívtak, valahogy kiderült, hogy én Pesten tettem vallomást, lefaxoltatták aznap a vallomást, és két nap múlva megkaptam a golyókat. Szóval még két nap kellett ahhoz, hogy kiszivárogjon. Én még meg is kaptam az öcsémmel a lőszereket.
23
Tulajdonképpen, ha mindenki minket gyanúsított, mi ez a nagy felhajtás? Fenyegetni kell... Tulajdonképpen rendőrségi pszichológusokkal és nemzetbiztonsági tisztekkel keveredtem össze, ők nyomoznak, és behatárolták most már mind az elkövetési kört, mind a helyszínt. Éppenséggel jogalapunk nincs újra kimenni, hogy most már fölássuk azt, csak akkor, ha ez a bizottság újra eljárásokat kezd gazdasági ügyekben, vagy ilyenbe vagy olyanba, és akkor a holttestet ki tudjuk ásni. Ott van elásva a kastélytól száz méteres pontossággal, nekem be van határolva, hogy hol.
Ezért találkozott most a Pintér februárban a Kakassal, hogy öntse bele a lelket - mivel a Litauszky se bírta már idegileg, és agyonlőtte magát -, hogy "úgyse lesz úgy - gondolom -, mit tud beszélni egy országos bűnöző". Ott volt a Gergényi, a megyei kapitány, "mit tudnak ezek beszélni ilyen emberrel". "Ez azért érdekes história, hogy miről tudnak ezek bájcsevegni."
Amikor a Kakas... Én megmondtam, hogy ő ölte meg apámat... Több körülmény emellett szólt, mert engem kivittek a Bács megyei rendőrök a Flaiszhoz szétnézni, és én megjelöltem, hogy hol történtek az események, mert szerintem aput elcsalták - vagyis ezek álltak össze nekünk -, két napig kínozták, és utána agyonütötték.
Én megjelöltem a helyeket, hogy hol történtek. Ugyanilyen helyszínük van (Körbemutat a teremben.), ez a helység (Az ülésterem fél oldalára mutat.), ahol én megjelöltem, föl volt sikálta, mindenhol nyakig ért por, csak ebben a helyiségben volt vérminta. A másik: azt mondja nekem a Flaisz a rendőrök jelenlétében: "Zsolt, amikor eltűnt apád azon a vasárnapon - ez augusztusban volt -, te Pesten voltál". Honnan tudja, hogy eltűnt apu? Honnan tudja visszamenőlegesen majd egy évre, hogy azon a napon 25-e volt és vasárnap? És még egyet honnan tud, hogy én Pesten voltam? Ezeknek a rendőröknek semmi nem volt elég. Utána látták, hogy nem bírnak velem, és akkor kész, vége ezeknek a históriáknak.
A másik: a rendőrök hívatták velem a Litauszkyt, és a Litauszky nekem azt mondta: "Zsolt, aki elcsalta apádat, annak a kocsijában nem maradhat ujjlenyomat, láblenyomat, ilyen bizonyítékok." Miért foglalkozik apu legjobb barátja, aki mindennap vitte a kocsijában, egy személy, hogy most van benne ujjlenyomat, hajlenyomat, vagy nincs benne hajlenyomat, mert az ő kocsijában megtalálhatták apunak a... Azt mondja: "Annak ki kell mosni."
Mindig azt kérdezte: "Zsolt, aki megölte apádat, és beismeri a rendőrségen, azt megölik bent?" Miért foglalkozik valaki ilyen problémákkal, amikor nincs köze az ügyhöz? Ez az ügy így is fog bebizonyosodni, hogy aput elcsalták vasárnap délután 2 órakor. Elcsalta a Litauszky, két autóval mentek, elvitte egy puttonyossal a Kakas kastélyához, ott megkínozták két napig, valamire kíváncsiak voltak, de nem tudták meg. Az én lakcímemre voltak kíváncsiak, mert engem is meg akart a Flaisz ölni, mivel tudta, hogy előbb-utóbb úgyis rájövök, hogy ők azok. Hiába trükkölnek, meg leállítjuk a nyomozást, mert bogarásznak, ő tudta, hogy előbb-utóbb... Mivel oda akart vinni, elintézte nekem ezt az ügyemet, hogy dolgozzak ott mellette, de ilyen stiklik végett én nem voltam hajlandó, engem is el akart tenni láb alól. De ő azzal az eljárással volt, hogy aput megöleti, s hátha én kijövök, és le tudnak tartóztatni, mivel köröztek. De én ameddig nem járt le a körözésem, egy moccanást nem csináltam.
Csak az ismeretségi körben kerestük. Amikor eltűnt apu, odament a házunkhoz rá két napra, és akkor beröhögött, és elment tovább. Addig nem járt oda, mit tudom én, fél év óta, vagy mit tudom én, mióta nem volt. Szóval ezek mind gyanús dolgok, nem bírtak a lelkiismeretükkel. Mi összeállítottuk az egész hóka-mókát. Apu után Flaisz állt legközelebb hozzám, de nem fogok belenyugodni, hogy nem kapja meg a büntetését, mert a barátját elcsalta, megkínozták és megölték.
És még egy. Pénteken, apu eltűnése előtt két nappal ez a Gerencsér nevezetű, ez egy vak, Kiskőrösön lakik, behívta Litauszkyt egy étterembe és azt kérdezte tőle, Zsoltikám, merre szokott..., vagyis Gerencsér, nem tudom, Bélának hívják, Béluskám, merre szokott a Jóska sétálni Soltvadkerten. Ez az eltűnés előtt két nappal volt. Mi ezt mind összeszedtük, a
24
rendőrség odament az én tanúimhoz és azt mondta, hogy a gyerekek voltak, és maguk mit hadoválnak itt össze. Először is a rendőrség nem befolyásolhatta volna az én tanúimat, és nem vonhatott volna le semmiféle tanulságot ebből az ügyből. Ez volt a legegyszerűbb, hogy rámkenjék, mivel engem köröztek. Csak hát akkor be kellett volna bizonyítani.
Minimum egy elszólás van, Litauszky feleségét is hívtam, Zsoltikám, mondja nekem a nő, mentem a házatok előtt el, mert keceli, úgy sajnálom, hogy elment apád közülünk. Honnan tudja, hogy elment? És semmivel nem foglalkoztak, de előbb-utóbb úgy is, nekem már nagyjából be van határolva, de itt eljárás kell, hogy újra kimehessünk oda és megtaláljuk a holttestet. Itt nemcsak egy holttest van, mert eltettek itt több embert láb alól, és épp ezt mondom a rendőröknek is, hogy mi lesz, ha legközelebb rendőrt ölnek vagy akárkit, mert itt nem lesznek gátlások.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Én köszönöm szépen ezt a kimerítő választ, és tényleg ez a dolog borzasztóan szomorú, megrázó, nagyon nehéz objektívnek maradni ilyen dolgok után, de azért mégis azt gondolom, hogy összességében a szereplőknek egy hihetetlen és mérhetetlen cinizmusára vall az, hogy magukat gyanúsították meg, ha ez igaz, ismervén; vagy legalábbis benyomásai az embernek néhány szereplőről vannak a sajtón keresztül vagy egyéb módon. Ez a fajta maffiózós cinizmus nagyon súlyosnak tűnik itt nekem, de lehet, hogy ennek van valami olyan oka, előzménye vagy egyáltalán, nekem az ön előzetesen elmondott vallomásából, vagy nem is tudom, minek nevezzem, amit elmondott, nevezzük vallomásnak, amit itt tett előttünk, abból nem értem, hogy hogyan következik. Hogy eltűnt az édesapja, azt odáig tudom követni, és hogy ezzel kapcsolatosan megpróbálják a felelősséget elhárítani. De hogy ebbe aztán önöket keverjék bele, ennek nem látom az értelmét.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Tulajdonképpen elmesélem, apu Flaisznak dolgozott az olajbukási ügyben is, '94-ben Dunaföldváron ő volt, aki színezte az olajat, utána ebbe a trófeacsempészeti históriába, meg ide-oda csempésztek fegyvert, meg mit tudom én, robbanószert, meg jött Jugoszláviából kábítószer; apu tudta ezeket a dolgokat.
Volt még egy nagy probléma, hogy Flaisznak van egy Andrea nevű felesége, és tudták, hogy én nőtlen vagyok, és az asszony mondta Flaisznak, hogy szimpatikus vagyok, és mi lenne, ha a Zsolttal szexparti... És Flaisz ezt megengedte nekem, de én ezt elpletykáztam apunak, meg elmondtam az egész bandának, és apu amikor letartóztatták Flaiszt, a bűnszövetkezetekben ez a legnagyobb, főben járó bűn, ha kikezd valaki a főnök nőjével. És akkor ezen felbikásodva, hogy nekem ezt lehet, mindenki beleugrott, és ahogy Flaisz szabadult, a felesége rögtön kitálalta, hogy ezek meg ezek a személyek körülötte sündörögtek, és akkor mik történtek. Nekem ettől függetlenül elintézte az ügyem, szóval rám nem volt haragos, de apuékra rögtön haragos lett, és elkezdte fenyegetni őket a Nyúl, a Litauszkyt, Bozókit és aput állandó halálos fenyegetéseknek..., és utána akkor jött ez a tárgyalás, amire már el sem hívták aput, mert mondta, hogyha nem fizettek engem ki, akkor bejelentelek benneteket.
Utána apuék följelentették borügyben, Litauszky elmondta Flaisznak utána, hogy ők jelentették fel. Ez is egy momentum volt, a pénzügy is momentum volt, a nő is momentum volt, rajtam is állta bál, azt akarta, hogy odamenjek melléje és én ügyködjek neki, mert mennyit segített, meg mit tudom én, én meg nem voltam hajlandó. Apu nem is befolyásolt. És akkor ezek az ügyek összességében oda vezettek, és még egy nagy ügy volt, hogy ők négyen összeálltak és ki akarták végezni; Litauszky, Nyúl, Bozóki és apu, Litauszkynak, ahogy meséltem, Kalocsán, Meszesen volt egy nyaralója, ott összejöttek és akkor lobogtatták, hogy mindenki bedob ötszázezret és egy kaskantyúi illető, Bordás Mis..., a rendőrség tud róla, mert meglepődtem rajta, hogy mondták nekem ezt az egész históriát, ő vállalta, hogy kétmillióért, és ha odaviszi, akkor elteszi láb alól, és akkor hazasétál.
25
És akkor ez az ügy kiszivárgott, utána rohangáltak külföldi terroristáért, hogy onnan hoznak valakit, hogy akkor ne szivárogjon ki. És akkor ezek Flaisz fülébe jutottak, hogy ezek itt mit sündörögnek, és azóta abból a négyes brigádból elment apu, elment Litauszky, hogy most önként, agyonlőtte-e magát a pszichiátrián, benne volt a tévében is, tavaly decemberben, pont télapó napján, hívtak a rendőrök és azt mondták, Zsolt meghozta a télapó a csomagot neked. És hogy is hívják, maradt még a Nyúl, a Nyúl teljesen be van zizzenve, nincs is már észnél, ki sem mer otthonról mozdulni, és Bozóki is, mindegyiket fenyegeti folyamatosan...
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ehhez kapcsolódóan volt-e más is, aki eltűnt? És ha volt, akkor hogyan tűntették el?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Apu ennél a bűnszövetkezetnél, vagyis mit tudom én, hogy hívjam, azért tudom, hogy ők voltak azok, mert ha lelőtték volna az utcán, sose nem jövök rá, hogy ők azok. Az, hogy barátokat, ismerősöket elásnak, eltűntetnek, savval, hogy ne maradjon semmi nyoma. Abban a nagy pusztában, ami van ott az Alföldön, ott bárkit elásnak, és akkor sose kerül elő. Az idegeneket, akiknél nincs jelentősége, hogy most nyomoz a hatóság vagy nem, azokat lövik le az utcán. Aki belsős, egy brigádon belüli, azt nem merik lelőni, mert tudják, hogy a rendőrség nagyjából tudja, hogy ki kivel volt kapcsolatban, és ott kezdenek el szimatolni.
Ezek a rendőrséggel nem nagyon akarnak partizni egy gyilkossági ügyben, és én kiismertem, ezek nem is olyan nagylegények, csak úgy, ha mögöttük áll valaki, vagy bandában, de egyedül föl fogják adni a harcot, még így is, ha nem piszkálják őket, mi lesz, ha erősen..., és ez az eltűnés..., és innen egyértelmű volt, hogy csak ismerős tűntethette el, mert aput látták, hogy elsétál egy úton, és kicsalták a faluból, és azért csalták ki, mert ha ismerős jön oda a házhoz, azt mindenki látja, hogy ismerős. Mert biztos, hogy ismerős, az száz százalék. Litauszky csalta el, de a momentumot, ahogy a rendőrséggel kiértékeltük, mert pont akkor volt ez a sorozatgyilkos ügy, és engem behívtak a rendőrség laborjába és az FBI-os gyilkossági ügyeken elemezték ki apu egész históriáját. Kecskemét nem csinált semmit, és ők, akiknek semmi ügyük nem volt, vittek, hordtak mindenhova, és ott kielemezték ezt az egész ügyet, és ugyanaz jött ki már ott is, ami nekünk összeállt kép, hogy nem mertek odajönni a házhoz, ezért valami trükkel kihívták aput a falu végére, egy ismerős hívta ki, mert végig fenyegetve volt, és nem ült be akárkinek a kocsijába. Nincs öt személy, akivel elment volna, mert halálos fenyegetéseket kapott. Nem foglalkozott vele, mert nem volt ő; féltek tőle, mint a tűztől, de akkor sem ment volna el, csak ismerősnek a kocsijába ült be, és azért hívták ki a falu végére, hogy ne lássák, hogy ők együtt vannak.
ELNÖK: Elnézést kérek, nem az édesapádra kérdeztem rá, hanem hogy édesapádon kívül más is volt-e olyan, akit eltettek láb alól.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Még vagy 2-3 ügy van ilyen. De ez a banda csinálta, a Litauszky, a Flaisz, a Nyúl, a Bozóki.
ELNÖK: Ezeknek a nevei megvannak-e?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Én ezzel az egész históriával nem akarok foglalkozni. Megmondtam a Kovács Lajoséknak is, hogy ezért nem mentem a Kakashoz
dolgozni, Mondtam hogy nekem ilyen gyilkosokra, ilyen zsarolásokra, ilyen fegyveres rablási
26
ügyekre - külön terrorista volt Kiskőrösön, aki ilyen fegyveres ügyekkel foglalkozott - nekem nincs idegrendszerem, és nem foglalkoztam vele. Ezért nem mentem, nem azért, mert nekem a Flaisszal bajom volt, hanem úgy elmélyültek ezek a stiklik, hogy olyan gátlástalanok lettek, hogy nem számított semmi.
Mondok egy példát: az az ügy is el lett tussolva, hogy apunak föltörték a Mercedesét Flaisznak a birtokán. Ott épp parti volt, és Flaisz bejelentette: aki itten nálam... És akkor másnapra megtalálták a telefont, és a manusz agyon volt ütve. Ennyi. És a rendőrségen jegyzőkönyvezték, hogy leesett a bicikliről. Ennyi volt az egész história.
Ezek a stiklik utána... nekem apu elmesélte..., mondom, nekem erre nekem nincs idegrendszerem, hogy én ott legyek ezek között.
ELNÖK: Köszönöm. (Balogh László jelentkezik.) Balogh képviselő úr!
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Több kérdésem lenne. Az egyik, hogy az előbbi információk szerint jól látom-e, hogy ön hasonló jellegű, hasonló tartalmú vallomást, mint amit itt mi hallottunk, tett már a BRFK-nál.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen. Nem a BRFK-nál, hanem az ORFK szervezett bűnözésénél, az Aradi utcában, és ezeket az irataimat megtalálta a rendőrség, és akkor ez ott volt Kecskeméten, hát most mit tudom én...
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Jó. Tehát ez gyakorlatilag egy vallomás fölvétele hivatalos eljárás során.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem vettek föl vallomást Pesten. Csak én elmondtam a...
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tehát arról nem készült se jegyzőkönyv, semmi. NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Csak a gyilkossági üggyel foglalkoztunk. BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tehát, ami itt elhangzott, az ott nem hangzott el. NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: De szóban elmeséltem, hogy mi újság van.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Értettem. Köszönöm.
A másik: többször utalt arra, hogy különböző rendőri és titkosszolgálati emberek jelenleg is nyomoznak, akik segítenek önnek, akiknek csak apropó kell, a mi apropónk, hogy be tudjanak menni megnézni házkutatás szempontjából azt a helyet, amit ön megjelöl. Tudhatjuk-e, hogy ez egy önnek szóló magángesztus, tehát ezek a titkosszolgálati és rendőri emberek önszántunkból, munkaidőn kívül önnek segítenek, vagy egy hivatalos eljárás részeként folyik ez a munka?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Sok titkot mondtak apuról... Kapcsolatban voltak valamilyen úton-módon ők. Azt mondták, nekik presztízskérdés, hogy a barátjuk meglegyen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Bocsánat, még mindig nem értem. Tehát ez egy hivatalos eljárás...
27
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem, ezek privátul csinálják, mit tudom én hogyan.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tehát, ha jól értem, a helyi rendőrség megpróbálja a dolgot eltussolni, ugyanakkor vannak olyan rendőrök a testületben máshol, aki titkosszolgálati barátaikkal együtt azon dolgoznak, hogy az ön igaza is kiderüljön, és az édesapja holtteste megkerüljön.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Lenne még két kérdésem. Az egyik, hogy milyen vagyon fölött rendelkezik most ön.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Én? Hát nekem nincs semmim. Nem lehetett, mert köröztek, és 16 millióval vádoltak.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Jó, én nem azt kérdeztem, hogy most a zsebben mi van, de ilyen előélet után és családi kapcsolatok után, amiről beszéltünk, és röpködtek a százmilliók, én azt szeretném kérdezni, hogy biztos anyagi háttér áll-e ön mögött, tehát bírja-e ezt a munkát, vagy napi problémák, gondok vannak.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Én eddig apunak a fölkutatására 10 millió forintot fordítottam, nem esetett nehezemre.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Értem. Még egy kérdésem lenne. Ön ugyan a bevezetőjében, amikor az olajügyekről beszélt, akkor azt mondta, hogy az első ilyen megvesztegetési ügyeket '93 környékén kellett elkezdeni, mert addig ment a rendszer a maga módján.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem így mondtam. '93. május 15-éig vesztegették meg. Többszáz szerelvény beérkezett az országba mint gázolaj, és mindenki HTO-nak vámolta, és ehhez kellett a vesztegetés, hogy HTO..., vagyis ne legyen befestve.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Értem, akkor én értettem félre. Tehát én arra szeretnék rákérdezni, hogy ön utalt arra, hogy volt a vesztegetési vonalban egy bizonyos MDF-vonal, utalt arra, hogy Szabó Iván és Lezsák Sándor együtt próbálta ezt az ügyet vinni. Jó lenne, ha részleteket kaphatnánk arról, hogy az a bizonyos telepbérbeadás hogy történt, milyen telepről beszélt ön, mert csak egy utalás volt erre, és ki intézte ezeket a dolgokat, hogy és miképpen.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Apuval arra az álláspontra jutottunk, minden kormány kialakítja a saját társaságát, aki ezekre a bűncselekményekre hajlandó és kapható. Abban az időben, '90-től '94-ig főleg az MDF-vonal, a Burányi nevezetű illető... Annak többször szerepelt már a neve, ő kecskeméti illető, őneki volt Helvécián a telepe, ott két tároló van.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Neki volt valami köze az MDF-hez?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Ő volt az MDF-fel. Az MDF-től jött a pénz, apu nekem mesélte, hogy valahol valamit kiutaltak, támogatást vagy mit tudom én, hogy tudja finanszírozni. Egy szerelvény olaj 15-20 millió forint volt,
28
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnézést, de nem mindegy, hogy valahonnan valahogy, hanem mit tud?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Ennyit tudok...
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): MDF-től vagy bármelyik párttól jönni pénznek...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem úgy... ráhatással pénzhez jutott bankokon meg mit tudom én... A Csont László szintén zenész. Ő '93-ban olajszőkítésen bukott meg, 8 millió litert... Ő is szintén ugyanígy importőrködött, talán az MDF-vonalon.
Erről a Gerencsér úr - az a bank - pontosan be tud számolni, mert az tartotta velük a kapcsolatot.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Akkor most erről a bubapesti telepről, a csepeli telepről,
ha...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Csepelen egy hatalmas tároló van. Nem tároló, hanem ez egy nagy ipartelep. Ott hátul vannak - én voltam bent - a Csont Lacinak a tartályai. Azok a tartályok ott voltak, mi is ott sündörögtünk, hogy kéne szőkíteni, mert mi állandó telephely után nézegettünk. Az volt nekem a dolgom, hogy mászkáljak új telephely után, melyik olyan csendes, és akkor ráakadtam erre a helyre tiszta véletlenül.
Utána mondtam, hogy mi újság van e körül a telephely körül. Elmondtam a Zorroéknak, ő Bánffy Tibor Hódmezővásárhelyről, Zorrónak hívják. Nagy lendülettel elmentek, lepaktáltak velük, és '94 nyarától, olyan augusztustól, szeptembertől nyomták ott végig '94 decemberéig. Ők intézték, hogy most ki melyik emberrel, ki fizetett, meg hogy... Őtőlük kéne megkérdezni... De soron kívül kapták az olajat. Szombaton is kaptunk a Moltól olajat, amikor nincs kiadás. Elmentünk a Molhoz szombati nap, és tankoltunk 10-15 autót semmi papírra.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Egy pillanat, lehet, hogy én értettem félre valamit az előző beszámolójából, ön akkor azt mondta, hogy ezt a telepet, Lezsák Sándor telepét valakin keresztül lehetett bérelni ott Csepelen.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Tulajdonképpen ez, hogy most ki kié... A Lezsák biztos nem írta ott alá. Ezt a telepet valaki kibérelte hamis papírokkal, és akkor a Lezsákék biztosították a HTO-t, és ők vitték el a gázolajat.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Ez hányban volt?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Ez '94, hát mit tudom én, mikor bérelték, a nyáron végig dolgoztak, ameddig volt olaj, és ott ügyködtek.
BALOGH LÁSZLÓ (NLDF): Azt tudja, hogy '94 tavaszán volt egy országgyűlési választás...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen, igen...
BALOGH LÁSZLÓ (MDF; ...ahol változott a politikai irányultság...
29
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen, és utána szüntették be a HTO-t, mert az az előző társaság bulija volt, és utána jött ez az ipari mahináció, ez pedig az új társaság. Olvastam az újságot, a mai nap, benne van az Expressz rovatban, még a mai nap is olajoznak, szóval nem kell itten..., hogy kinek milyen érdeke..., fiítőolaj megrendelhető. Ezekkel mind megy az autó, és a mai napig az Expressz újságban hirdetik a rendőrség szeme láttára meg mindenki szeme láttára, hogy olyan anyagot árulnak, ez ilyen fekete, és ezzel megy az autó. Az összes fuvaros; az a félegyházi kisgazda képviselő, akinél volt a buli, ezt megfőzik nagy hőmérsékleten, és kimegy a szín belőle, és akkor ezt használják üzemanyagként.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Bocsánat, most hallottunk erről a kisgazda-vonalról, ennek van még egy eleme, ha jól értettem az elején, Zsíros Géza és Molnár László.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Molnár László '96-ban autóbalesetben meghalt, a képviselő urak ezt az ügyet intézik is ott Békésben, hogy most hogy halt meg, mint halt meg. Molnár László több millió liter HTO-t hozott ki Mol-telepekről és adott el gázolajat, és Zsíros Géza biztosította Békés megyében a 42 tsz-t. Ezt a nagy mennyiségű olajat el kellett valahova adni. Márciustól dolgoznak a tsz-ekben októberig a mezőgazdasági gépek, a kombájnok, a traktorok, és valakinek el kellett adni, leszámlázni, kifizetni. Olyan tudta csak, én hiába mentem oda, nekem nem fizették ki, olyannak fizették ki soron kívül hamis számlákkal, mert ezek a számláknak nincs alapjuk, mert olyan gázolajak lettek leszámlázva, ami nem is létezett. Gázolaj volt, csak nem létezett. És ezekhez kellett olyan embereket keresni minden megyében, az egész országban ment ez a cirkusz, meg lehet nézni, a Moltól nyáron minek hoznak ki HTO-t, és akkor Zsíros Géza 42 tsz-ben felhajtott telepeket és ahol lehet szőkíteni, és el is adta az olajat, ami volt, és Molnár Laci volt az összekötő, mert ő lakott ott.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Szintén egy nem közvetlenül a témához tartozó kérdésem lenne. Önt megfenyegették. Ön a végére akar járni a dolgoknak, tehát eltökélt. Az eddigi tapasztalatok szerint a legnagyobb védelmet és a legnagyobb biztonságot a nyilvánosság jelenti. Miért nem vállalta ennek az ülésnek a nyilvánosságát? Nyilván tudja, hogy az üléseink nyilvánosak. Miért nem vállalta ennek az ülésnek a nyilvánosságát, hiszen a legnagyobb védelmet az ön számára és a legnagyobb hatásfokot az ön által elérendők szempontjából a nyilvánosság adhatja.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Először is én úgy voltam vele, hogy a képviselő úr azt mondta, hogy mindenki "C" típusú vizsgálaton esett át, és úgy voltam vele, hogy holnap reggelre nem pletykázzák ki, hogy én tettem itt vallomást. Ez az első.
A második. Ha én itt elmondom hivatalosan, itt mindenki kapkodja a fejét, mert ezek megtörtént dolgok, és már egyszer lépéselőnyben lesznek a bizottsággal szemben, mert mindenkit meglepetésként érnek majd a vizsgálatok, és akkor már tudják, hogy milyen kapcsolatban voltak velem, és mire készüljenek, mit kell hazudni. Így nem fogják tudni, hogy ki mondta el.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Ön most elsősorban a Bács megyei és az arra a környékre koncentrálódó vagy ott központot fenntartó vagy onnan működő szervezetről szólt, és azt is említette, hogy több százan, több ezren foglalkoztak olajozással.
30
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Így van.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Hallott-e és van-e tudomása arról, hogy más cégek más helyütt az országban, Szabolcsban, Zalában, nem tudom én hol, ugyanilyen módon szőkítettek, ugyanilyen módon vesztegettek, és ugyanilyen módon tartottak politikai kapcsolatot különböző politikai erőkkel? Tehát van-e erről tudomása?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Tulajdonképpen HTO-t azért hoztak be az országba, mert megvehették volna a Moltól, és azért kellett behozni a HTO-t, mert 20-30 forintos árréssel el lehetett adni. Tulajdonképpen ehhez korrupció kellett. Itt több száz szerelvény bejött gázolajként és HTO-ként lett vámolva. Most miért nem hoznak be, amikor nincs üzlet? Akkor hozott be mindenki, amikor tudtak panamázni. És tulajdonképpen itt mindenki összefonódott mindenkivel, mert ezekről a dolgokról tudtak a minisztériumban, akik az engedélyt kiadták, akik beimportáltak, a vámosok, akik levámoltak, a rendőrség. Tulajdonképpen szinte az egész apparátus nagymértékben..., lassan úgy kell vadászni, hogy ki nincs korrumpálva. Ezekhez mindenkinek hozzá kellett járulni, az ügyvédek védték ezeket, akik a céget alapították, akik fuvaroztak, olyanok, akik mi voltunk. Itt mindenki mindenkivel összekeveredett, és olyan pénzekről volt szó, hogy mindenkinek csak az ára volt a kérdéses, hogy kinek mennyi. Mi nem is foglalkoztunk vele. Ennek az embernek ennyi az ára, a másiknak annyi az ára, és mindenki megvehető volt. Itt az emberek megalapozhatták száz évre a sorsukat. Most már nincs ilyen üzlet.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Már azért nincs ilyen üzlet, merthogy nincs ez az árkülönbség?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Tulajdonképpen, amit most fölolvastam, még mindig megy, csak most már 10 cég csinálja, vagy 5 cég csinálja. Itt nem szabadna megengedni ebben az országban, hogy magánimportban jöjjön be, mert most az idén fölment 50 százalékkal a Mol eladása. Miért? Csak azért, mert nincs már annyi magánimport. Nem szőkít, nem kever­kavar, nincs petróleum, nincs semmi. És ahogy nincs, rögtön a Molnak; mert tulajdonképpen itt nem volt semmi, ez egy adócsalási gazdasági história, nem az államkasszába csörögtek itt a forintok, hanem tízezer ember zsebében. Ennyi volt itt a probléma, semmi más.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Még egy dolgot...
ELNÖK: Bocsánat, átadom az alelnök úrnak a vezetést, ki kell mennem egy percre.
(Az elnöklést Juhász Ferenc, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Azt szeretném még kérdezni, hogy említette az édesapja bizonyos ügyeit, ami az agancsok ellenértékeként külföldről jött, mint fegyver, robbanószer, kábítószer. Ezeknek a sorsa, az útja ismeretes?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen, egy kiskőrösi illető hordta fel ezeket a dolgokat ezeknek az alvilági figuráknak, akik szerepelnek a tévében.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Tehát ha megnézek most és visszamenőleg néhány ilyen tévéműsort, illetve lapot, akkor az ott rámköszönő emberek nagy valószínűséggel onnan szerezték...
31
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnézést kell kérnem, de lassan jönnek vissza azok a gondolatok, amelyeket a hosszú tájékoztatása alatt az ember meg akar fogalmazni, és nem tudjuk, hogy lesz-e még alkalom ezekre a kérdésekre, és így lehet, hogy többször visszatér a kérdező más-más kérdéssel.
Azt szeretném megkérdezni, hogy említette itt a tájékoztatásában az Energolt. Szeretném egy kicsit jobban tudni, hogy mi volt ez az energolos kapcsolat, ön ismerte őket, kiket ismert név szerint, hogyan találkoztak velük, mit tud a letartóztatás és a kiengedés körülményeiről.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Tulajdonképpen én az Energolban Dékány Istvánt ismerem, most ő később szállt be vagy hogy..., ez az Energol pécsi székhelyű cég, Nagykőrösön folytatott importőri tevékenységet, akkor meséltem el, hogy az első két­háromszázezer litert nem festették be, és a többit megkaptuk mi. Ott találkoztam én velük, amikor csengetni kellett a HTO árát. Bementem a telepre, és akkor feltöltötték az autót, megvolt, hogy 30 liter 26 forintjával 760 ezer forint, és akkor odaadtam neki, és én Dékányt előtte ismertem, mert Orgoványon a Kakasék, ahol a tűzvész volt a telep körül, ők hordták­vitték, és ott mutatták be nekem először, hogy ő a Dékány István.
Utána nőtték ki magukat itt az importőrködésben, hogy Energol Rt. és... Napi kapcsolatban voltunk, úgy, hogy én telefonon mindig pletykáztam velük mindenféle ügyről, és én sokat beszélgettem velük, nemcsak olajügyekről, hanem hülyéskedtünk. Én voltam köztük a legfiatalabb.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Dékányt ismerte?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: A többit is lehet, hogy ismertem látásból. De én nem mentem oda a telepre érdeklődni, hogy "te ki vagy" meg "hogy vagy", mert nem szerették. Én odamentem, a Dékány fogadott, és akkor lógattam ki a pénzt neki, amennyi járt neki, beszélgettünk, és akkor mentek az autók.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Akit előzetes letartóztatásba helyeztek közülük, arról mit tud? Később kijöhettek az előzetes letartóztatásból. Ezekről a részletekről mit tud?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Múlt héten engedték ki az utolsót, a Dobrikot vagy nem is tudom... (Dr. Kóródi Mária közbeszólására:) Igen, annyira én nem merültem bele, mert én nem követtem ezeket a dolgokat. '97-ben indult ellenük eljárás, valami rendőr keveredett ott is a képbe, hogy ő volt az ügyvezető, vagy mit tudom én mi volt ott a história, de én annyira nem tartottam velük a kapcsolatot, csak ha Kakas küldött egy kocsi olajért.
De az az igazság, hogy a főnökök sose voltak ott nagyon a telepen. Azért találkozott velem a Dékány, mert engem ismert. Ők nem akarták sosem, hogy az arcukat lássa valaki, hogy ki kivel ügyködik vagy ki kivel van. Mivel tudták, hogy a Flaisz az egy név volt ebben az olajügyben, és ott pénzügyi probléma nincs, ezért volt amikor én mentem és fizettem 10 milliót, 15 millió, 20 milliót. Volt, amikor megvettem az egész szerelvényt, majd kifizettem. És akkor így volt, hogy tudták, hogy mi nem sumákolunk, mi visszük a pénzt, intézkedünk.
32
Folyamatosan jöttek, még veszekedtünk is, hogy ki áll ott a sorban, vagy kinek töltik meg az autóját, mert általában éjszaka volt jó szállítani, amikor a rendőrök alszanak, és nem látták, hogy hova vonulnak el a tankerok, melyik tanyákba, melyik telepekre. Mi 10 és 4 óra között hordtuk szét, akkor leszőkítettük, és akkor másnap délután vitték vagy még délelőtt. Forgott a...
Ide hetente biztos jött 2-3 szerelvény, folyamatosan özönlött oda az áru, és olyan 30 százalékban volt sárga, azt a Pócsa Laci vitte el, mert a Dékánynak volt vagy tíz autója, és a többit mi megkaptuk, mert nem volt idejük levámolni. Ennyit tudok az Energolról. És utána annyit hallottam, hogy valami rendőr lett ott az ügyvezető vagy mi..., de úgy nem is érdekelt. Bukott itt mindenki jobbra-balra, nem győztem én követni ezt a sok stiklit.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Pallag László, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Van-e még valakinek kérdése? (Nógrádi Zsolt: Nekem még van mondanivalóm.) Tudom. Akkor kérjük, hogy folytasd, légy szíves, a tanúvallomást.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Ugyanilyen áthúzódó: Kiskunfélegyházán is van egy ilyen olajtelep, '91-től működik még a mai napig. Sziráky nevezetű - ugyanilyen szőkítési história - iparvágányt épített, ide is jártunk mi be. Üzemanyag, benzin és ezeket kevertük ott össze.
Kiskőrösön még két ember tartotta igazán a kormányzat felé a... Az egyik Kecelen volt, Pintér Józsefnek hívják, ő a köztársasági elnök tanácsadója, ő volt kapcsolatban a Kakasékkal és a Szűcs Attilával. A Pintéren keresztül sok üzemanyagot eladtunk vagy a Flaiszék a honvédségnek, mert a Pintérnél telepítették le... Most lett fölavatva az a nagy honvédségi park vagy mi tudom én. Tulajdonképpen ezeknek a pénzeknek a vándorlására a Pintér Józsinak elengedték a 800 milliós tb-s adótartozását '93-94-ben.
Még egy ember, aki közel tudott férkőzni: Polyák nevezetű, ez egy testőr, egy híres testőr még most is, szinte minden kormány komolyabb ügyekben ő védi... Ő volt, aki tartotta a kapcsolatot, vitte-hozta a híreket.
Most még egyről szeretnék szólni. Beszélhetek a borügyekről?
ELNÖK: Természetesen.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Tulajdonképpen ahogy ezeknek az olajszőkítési ügyeknek vége lett, minden telepen borcsinálás indult meg. Így bukott meg a Flaisz is. Tulajdonképpen - most csak föl akarom hívni a figyelmet - a Kisgazdapárt most adott egy olyan kibúvót, hogy aki borsűrítményt ad le, azt támogatják, azt, aki a sűrítményt befogadja. Ez a pálinkafőzőknél, vagyis a lepárlóknál van, és most az összes borpancsoló... Nem azok viszik be, akiknek tényleg van 10 hektó bora vagy kis mennyiségű.; pont a borpancsolók tudják eladni, mert itt a legrosszabb minőségű bor... Azért megy itt a borcsinálás is, mert szinte kedvezett a mostani kormány.
Ugyanolyan lett szinte, le van privatizálva megint a vámőrség, akinek ezt ellenőrizni kéne, mert a vámosok vigyáznak öt forintért/liter azokra a telepekre, ahol megy ez a machináció. Főleg megint a mi környékünkön meg az "arany háromszögben" van a borcsinálás, Kunfehértó most a legnagyobb. Beszállítják a rossz minőségű borokat, ezt elő lehet állítani 22­25 forintért, és 38-at kifizetnek érte, és itt valami támogatási ügy van, amit engedélyezett mit
tudom én, a Földművelésügyi Minisztérium. És pont az olajmaffiának, akiknek volt pénzük, és
33
befektették a borba, pont azoknak van kedvezve ezzel, mert nemcsak ismerősök hordhatják be... Ez az újabb história. Ez ugyanolyan méreteket öltött már.
Most volt lent Pestről ellenőrzés, és úgy ment, hogy a vámos mondta, hogy kimegyek vécére, és akkor odaszólt a telepeknek, hogy mindenki tűnjön el. Öt forintot kérnek azért, hogy vigyázzanak. És akkor mindig egy-egy embert lebuktatnak, hogy lássák, hogy végzik a munkájukat.
Mondjak még neveket, hogy ki szőkített? (Az elnök bólint.) A Nyúlnak az apósa: Danka Dénes, Nyúl József, Horváth Lajos - ez egy bajai illető -, Vajda Ferenc - ez keceli -, Dudás József - ez bócsai, ő a Sepsinek a sógora, az a Sepsiker-es -, Gerencsér Béla, Forgó László. A Gerencsér kiskőrösi, a Forgó Laci...
Beszélhetek most még egy '94-es ügyről? '94-ben a Bácsimpex nevezetű cég Kecskeméten kibérelt egy telephelyet, és oda szállítottak nagy mennyiséget, és onnan a Schoberék adták el a gázolajat a Terminál-Full-on keresztül. Ide bejött olyan 15 millió liter kiszőkített... Pont a megszűnés előtt. Angéla intézte. Azóta körözés alatt van a főnök, a Kolláth István, Portugáliában van, és szabadlábon van a felesége. Van egy cég, amely 20 millió litert...
A HTO-kihozásról nem beszéltem. Ez úgy ment, hogy odamentek a Molhoz, és a Mol­osok kértek két forintot, hogy kiadják ezeknek a cégeknek az olajat, és két forintot kellett pluszba fizetni a brókereknek, akik tovább számlázták. A Molnál annak is utána lehet nézni, hogy mennyi olaj... Mi hordtuk a Molnak a szajoli telephelyéről, Csepelről, Szászhalombattáról, Pécs mellől. Nagy tárolók voltak, Tolnamőzs, ott a Cetántours Kft., oda járt le Boros Tamás, mert egyszer sokat kellett szaladnom, mert ahogy én rendőrt láttam, mindig elszaladtam, mert köröztek. És akkor lejöttek egyszer Boros Tamásék, és akkor tele volt, 25 millió liter, de azért kellett szaladnom, elmondom, mert ha olajtelepen fognak engem meg, akkor mindenkit begyűjtenek, és akkor ha ismerősökkel vagyok, valamelyiknek eszébe jutott volna, hogy ez nem az a személy, aki, és akkor már állt volna a bukta. Ennyi volt. És akkor még hamis iratok, meg minden, nézhettem volna ottan, hogy most mi újság van, akkor a műanyaglakat is rám rohadt volna. És akkor is lejött Boros Tamás, és Tolnamőzsén nem tudom, kié volt a telep, jöttek a rendőrök intézkedésre, és 25 millió litert lehetett betárolni.
Brókereim voltak még, a Nagy..., a Tiszáék sokat adtak el, Tisza József, de néztem a tévében, nem akar tudni semmiről. Ők 96-ban behoztak a műtrágyagyár mellé öt millió liter valami lakkbenzint, vagy mit, de ott volt gázolaj és ipari tüzelőolaj, szintén minden gázolajként lett hasznosítva. De azt néztem a tévében, hogy ő nem akar tudni, hallani semmiről.
Nekem Nagy Mihály nevezetű hódmezővásárhelyi illető szállított, vagy az ő cége hozott ki Kiskunhalason nekünk, amikor volt a rendőrségi ügyünk, ő hordta bácsimpexes autóval, mindig folyamatosan ugyanazok hozták. Ő is meghalt. Hát ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nekem van még egy kérdésem. Korábban volt álnéven egy feljelentés. Annak mi volt a hatása, vagy volt-e annak eredménye?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Semmi. A rendőrség tudta, hogy mennyit tudok. Nem csináltam nagy boltot.
ELNÖK: És ez hova lett beadva?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Ezt a szervezett bűnözéshez '99 áprilisában postáztam el három példányban, több helyen adtam fel az országban, ugyanezekről van benne szó. Nem tudom hogy foglalkoztak-e vele vagy nem, de elvileg még senkit nem piszkáltak
azon a környéken.
34
ELNÖK: Ez pontosan hova lett feladva?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: A szervezett bűnözés elleni osztály, Aradi utca nem tudom hány szám.
ELNÖK: '99-ben?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: '99-ben, egy éve.
ELNÖK: Köszönöm.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Ezt küldtem el, amit önnek is...
ELNÖK: Igen.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Akkor elpostáztam, gondolom, odaértek, nagy borítékba raktam bele. Nem történt semmi. Úgy kerestem, még mászkáltam is a cím után.
ELNÖK: Van-e még valakinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Fogjuk kérni, hogy a nevek pontosítása végett...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Hát én nagyon sokat kihagytam, de megjegyezni ezt a sok stiklist nem lehet. Még van benne vagy kétszáz név, telephely meg mit tudom én. Ezt külön lediktálnám majd. Most hirtelen már azt sem tudom, hogy mit mondtam el, meg mit nem..
ELNÖK: Írásban kellene ezt egyébként összeállítani. Külön leíratjuk majd ezeket. És azokat a feljegyzéseket, amelyeket...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Persze, itt van az egész, csak most fejből mondtam el ezeket a dolgokat, de egy csomót kihagytam.
ELNÖK: Jó. A feljegyzéseket fogjuk kérni, hogy a neveket tudjuk pontosítani a jegyzőkönyvben.
Köszönöm szépen.
Van-e még valakinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Nincsen.
Akkor megköszönjük a részletes tájékoztatót. A bizottság tagjait még kérem, hogy egy perc erejéig maradjunk.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Viszontlátásra!

A témához szorosan kapcsolható Pécsi Kálmán "Gergényi hanyatlása, avagy maffiauralom a közéletben (2006. jún.) című érdekes írása:


"Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány szakmai alkalmatlanságát egyre több közíró veti fel a magyar írott és elektronikus médiában. Az elmúlt négy év szocialista-szabaddemokrata túlkapásait és jogtiprását, az esetek döntő többségében, Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány nevéhez és személyéhez kötik. Vannak, akik úgy vélik, az állampolgárok és a végrehajtó hatalom jelenlegi viszonya tekintetében a Medgyessy-kabinet és az első Gyurcsány-kormány időszaka a „rendszerváltozás” óta a legsötétebb időszaknak tekinthető. A hivatkozott több közíró szükségesnek tartotta kiemelni, hogy a rendőrség által megvalósított jogsértések alapján úgy tűnik, mintha a liberálisnak hazudott szocialista-szabaddemokrata politikai hatalomnak nyűg lenne a jogállamiság követelménye. A Gergényi Péter által vezetett Budapesti Rendőr-főkapitányság tevékenységét a Gergényi Péter rendőr-főkapitányt szolgalelkűen kiszolgáló hivatalos sajtó törvényesnek, és célszerűnek írja le. Ezzel szemben a Társaság A Szabadságjogokért nevű civil szervezet másként látja a főváros rendőrségének helyzetét. A szervezet, Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnököt levélben szólította fel arra, hogy az elmúlt négy évben a politikai szabadságjogokat súlyosan korlátozó Gergényi Pétert, és a budapesti rendőrség nyakára szabadító Lamperth Mónika belügyminisztert távolítsa el a helyéről. Sokan megfogalmazták azt a véleményt, hogy a legfőbb rossznak kikiáltott, félművelt Gergényi Péter, budapesti rendőr-főkapitánynak jelentős szerepe van abban, hogy az utóbbi négy évben a politikai szabadságjogok tekintetében katasztrofálisnak nevezhetők a közállapotok. A hivatalos sajtó talpnyaló újságírói gyakran fogalmazták meg azt az elvtelen véleményt, hogy a belügyi kormányzat, Gergényi Pétert mindig annak a megyei rendőrkapitányságnak az élére nevezte ki, amelynél addig a legnagyobb gondok voltak. Az élet azonban rácáfol erre az újságírói vélekedésre. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, ahova Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány beteszi a lábát, ott áldatlan állapotok alakulnak ki. Jogfosztás és az alkotmányos jogok rendőri semmibe vétele válik a meghatározó rendőrségi gyakorlattá.
Gergényi távozása után, a nullával lett egyenlő a rendőrség tekintélye Bács-Kiskun megyében. A közelmúltban Kecskeméten a késő esti órákban a rendőrség haragosai szétrugdosták egy rendőrségi autó szélvédőjét. A rendőrök meg sem mertek mukkanni. Mélykúton összevertek és fojtogattak egy rendőrt. Baján 4000 liter tiszta szeszt foglaltak le egy garázsban. Soltvadkerten több ezer liternyi pancsolt borral buktak le. Több 10 milliónyi jövedéki bírságot szabtak ki a fináncok, amit azóta sem fizetett meg senki. 2006. március 18-án, a bajai rendőrkapitány lecsapott az érsekhalmi vállalkozó, Flaisz Ferenc fegyver arzenáljára. Azt beszélik, Flaisz Ferenc az érsekhalmi pezsgőüzem területén rejtette el fegyvereit. Flaisz Ferenc annyira fél haragosaitól, hogy a Romániából származó feketemunkásaival éjjelente negyedóránként robbantat fel egy petárdát, hogy beláthassák a terepet. A lakossági bejelentések hatására a bajai rendőrkapitány megelégelte Flaisz Ferenc sztár-alürrjeit és le akarta foglalni a fegyvergyűjteményt. Flaisz Ferenc durván el akarta zavarni a birtokán megjelent rendőröket Arra hivatkozott, hogy a büntető ügyében megállapított elmebetegsége miatt nem lehet vele szemben rendőri intézkedést foganatosítani. Mint ismeretes, Flaisz Ferencet egy korábbi büntető ügyében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. A szabadságvesztés büntetésből azonban csak néhány hónapot kellett ténylegesen letöltenie, mert ügyvédei mesés összegű „munkadíj” ellenében, kijárták az MSZP-hez közelálló, időközben elhalálozott dr. Veér András pszichiáternél, hogy elmebeteggé nyilvánítsa. A bajai rendőrkapitány úgy próbálta meg Flaisz Ferenc ellenállását megtörni, hogy kilátásba helyezte, odaállít birtoka kapujába egy rendőrt, aki azonnal elveszi a jogosítványát, elmebetegsége miatt, ha kocsiba mer ülni. Flaisz Ferenc vállalkozó, helyi hatóságokkal való összefonódásáról egyébként azt beszélik a helyiek, hogy szoros gazdasági kapcsolatban áll a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnökével, Bodóczky Lászlóval. Vásárolt Bodóczky László bírósági elnök nevére egy 2-3 hektáros almáskertet, amit saját napszámosaival műveltet. Flaisz Ferenc napszámosai gondozzák az ültetvényt, Bodóczky, a megyei bíróság elnöke, csak a művelés hasznáért jelenik meg néha a birtokon. Bodóczky László, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke ugyancsak élő példája a családi összefonódásnak. Azonos nevű édesapja ugyancsak a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke volt. A mi Bodóczky Lászlónk, akit a háta mögött idült alkoholizmusa miatt csak moslékos vödörnek gúnyolnak, a Kádár-rendszerben az állampárt kiemelt funkcionáriusa volt, hiszen egészen a „rendszerváltozásig” az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottsága titkári tisztét töltötte be. A „rendszerváltozás” után ébredt rá, hogy ő valójában független minden politikai szerveződéstől, így lett a megyei bíróság elnöke. Lánya a megyei ügyvédi kamara tagja.
A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság történetének örökös szégyenfoltja lesz a Nógrádi Ádám ellen folytatott törvénytelen nyomozás. Amint arról már korábban többször is beszámoltunk, 2000. nyarán, Nógrádi Zsolt feltáró vallomást tett a Pallag László kisgazda képviselő által vezetett parlamenti vizsgáló bizottság előtt. A vizsgáló bizottságnak az volt a feladata, hogy megkísérelje feltárni az olajbűnözés és az önmagát politikai elitnek tartó társadalmi csoport közötti kapcsolatokat. Annak idején Nógrádi Zsolt terhelő vallomást tett számos olaj-keresztapára és aktív politikusra. A bűncselekmény elkövetésével megjelöltek között volt a FIDESZ kormány belügyminisztere, Pintér Sándor, valamint az Antall-kormány belügyminisztere, a későbbi miniszterelnök, majd örökös miniszterelnöki tanácsadó, Boross Péter is. A megjelölt aktív politikusok Nógrádi Zsolt tényfeltáró vallomását azzal bosszulták meg, hogy öccse, Nógrádi Ádám ellen egy koncepciós büntetőeljárást kreáltak. Azzal a semmilyen tárgyi bizonyítékkal alá nem támasztott képtelen gyanúval illették, miszerint az ötven kilós testsúlyt alig meghaladó, cingár testalkatú Nógrádi Ádám dulakodás közben megölte a nála közel száz kilóval testesebb és valamikor profi boxolóként sportoló édesapját, Nógrádi Józsefet. A nyomozás operatív irányítását személyesen a FIDESZ belügyminisztere, Pintér Sándor végezte. A nyomozás irányításában a közvetítő Gergényi Péter akkori Bács-Kiskun Megyei rendőr-főkapitány volt. A nyomozás sikeres lezárása után Gergényi Pétert kinevezték budapesti rendőr-főkapitánynak, a nyomozást közvetlenül irányító rendőrtisztet, Kubicsek Andrást pedig kecskeméti városi rendőrkapitánynak. A Nógrádi Ádám elleni koncepciós büntetőeljárás bírósági szakasza azóta is folyik A bíróság a nyomozást végző Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság által elkövetett elképesztő törvénysértésekre derített fényt. A rendőrök által összetákolt képtelen vád egyik pillére egy német állampolgár vallomása lett volna, akit azonban sem a nyomozás során, sem az elsőfokú bírósági eljárásban nem hallgattak meg. A most eljáró bíró végül is kiderítette, hogy a tettestársként megjelölt német állampolgárt valamikor 2001 vagy 2002 folyamán kitoloncolták Magyarországról. A Nógrádi Ádám elleni nyomozás irányítója, dr. Kubicsek András, egy kisebb súlyú bűncselekmény miatt elfogató parancsot adott ki a német állampolgár ellen. Az elfogató paranccsal kapcsolatos iratokat azonban sem a nyomozás bírósági irataihoz, sem az ügyészség példányához nem csatolta. A most eljáró bíró ki akarta hallgatni, tanúként, a német állampolgárt és nemzetközi megkeresést küldött, az igazságügyi hatóságok útján, a német hatóságoknak. A német bűnügyi szervezetek megrökönyödve tapasztalták, hogy a magyar hatóságok egy olyan személy tanúkénti kihallgatására küldtek nemzetközi megkeresést, akivel szemben ugyanezek a magyar hatóságok adtak ki elfogató parancsot. A német állampolgárt, az elfogató parancs alapján, a luxemburgi hatóságok időközben kiadatási letartóztatásba helyezték. A luxemburgi hatóságok azonban megállapították, hogy már rég elévült az a kisebb súlyú bűncselekmény, ami miatt az elfogató parancsot kibocsátották. Az elévült bűncselekmény miatt kibocsátott nemzetközi elfogató parancs visszavonásának elmulasztása miatt a nyugat-európai hatóságok kemény kritikát fogalmaztak meg a magyar hatóságok eljárásával szemben. Véleményüket az igazságügyi miniszterrel tudatták, aki erről telefonon tájékoztatta a Nógrádi Ádám ügyében eljáró bírót. Dr. Miszori László bíró megrökönyödése akkor tetőzött, amikor kiderült, hogy a februári tárgyaláson kihallgatott egyik tanú arról számolt be, miszerint a nyomozás során eljáró rendőrök készítették fel a valótlan terhelő vallomás megtételére. A tanú szerint, a nyomozás során eljárt rendőrök előre megírt jegyzőkönyveket tettek a tanúk elé, akiknek csak aláírásukkal kellett a hivatalos iratot ellátni. A tanú állítólag olyan tényekről is beszámolt, hogy a tárgyaláson tett vallomástétel után, amikor visszavitték a börtönbe, a rendőrök összeverték, ami miatt feljelentést is tett ellenük. Az ütlegelés hatására aztán visszavonta a korábbi vallomását, amivel végleg meghiúsult az igazság kiderítésének lehetősége. Olyan tények is felmerültek, miszerint a tanúk egy részét dr. Kovács Lajos 2003, májusában kiadott könyvével próbáltak befolyásolni. Amint azt korábbi cikkeinkben már megírtuk, a Nógrádi Ádám elleni nyomozás egyik irányítója és végrehajtója dr. Kovács Lajos rendőr ezredes volt, aki az Országos Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának, népszerűbb nevén a döglött ügyek osztályának alapítója és vezetője volt és jelenleg is az. Dr. Kovács Lajos ezredes, 2003. májusában jelentette meg „A halálnak élve” című könyvét, amelyben más bűnesetek mellett, a Nógrádi Ádám elleni nyomozást is részletesen taglalta. A könyv megjelenésekor nagy visszatetszést váltott ki, nemcsak a laikusok között, hanem a szakmai körökben is, hogy Kovács könyvében számos szolgálati titkot, illetve védett tanúk vallomását hozta, törvénytelenül nyilvánosságra. Az volt a nem titkolt szándéka, hogy a bírósági tárgyalás megkezdésekor, a közvéleményt Nógrádi Ádám ellen befolyásolja.
A konkrét ügyben eljáró dr. Miszori László bíró állítólag annak a véleményének adott hangot, hogy a kecskeméti rendőrök, elsősorban dr. Kubicsek András kecskeméti rendőrkapitány által összeállított nyomozati anyag ilyen mérvű szakmai hiányosságaira még nem volt példa bírói pályafutása során. Ismét idézzük emlékezetünkbe, hogy abban az időben, amikor a kecskeméti rendőrök a Nógrádi Ádám elleni nyomozást lefolytatták, a megyei rendőrkapitány nem más, mint Gergényi Péter, jelenlegi budapesti rendőr-főkapitány volt. Nógrádi Ádám büntető ügyét jelenleg tárgyaló dr. Miszori László szakmai alaposságát a büntető ügy résztvevői általában nem vonják kétségbe, bár szerintük voltak olyan esetek, amikor Miszori László bíró meglehetősen lazán kezelte a védelmi jogokat biztosító garanciális büntető eljárásjogi szabályokat. A legutóbbi tárgyalásra például készíttetett egy kiegészítő fegyver-szakértői véleményt, amit a tárgyaláson adott át Nógrádi Ádámnak és védőjének azzal, hogy a tárgyalási szünetben olvassák át, azt követően tegyenek rá észrevételt. Amikor Nógrádi Ádám és a tárgyaláson jelen lévő fivére, Nógrádi Zsolt sérelmezte, hogy a bíró nem biztosított kellő időt a szakértői vélemény áttanulmányozására, a bíró azzal reagált, hogy Nógrádi Zsoltot ki akarta utasítani a tárgyalásról, a tárgyalás rendjének megzavarására hivatkozva.
1991-ben, a megszálló szovjet csapatok kivonultak Magyarországról. Hátrahagyták az óriási katonai üzemanyag tárolóikat, amit a Kincstár örökölt meg, a bennük lévő benzinnel és gázolajjal együtt. A „rendszerváltozás” után hatalomra kerülő párt, az MDF pénzügyminisztere Szabó Iván, míg a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter Boross Péter volt. Mint emlékezetes, Boross Péter később belügyminiszter, majd Antall József halála után miniszterelnök lett. Szabó Iván pénzügyminiszter és Boross Péter belügyminiszter szervezte meg, a szovjet csapatok által hátrahagyott üzemanyag feketén történő kiárusítását. Több százmillió forintot bevételeztek az üzemanyag számla nélküli forgalmazásával, természetesen a mögöttük álló politikai pártnak, a Magyar Demokrata Fórumnak is. Szabó Iván és Boross Péter milliós károkat okozott már azzal a tevékenységével is, hogy a tározók bérbeadásáról mindaddig nem gondoskodtak, amíg azokból a hátrahagyott szovjet üzemanyagot, az utolsó cseppig ki nem árusították. A szovjet csapatok által hátrahagyott üzemanyag készletek kiárusításából gyűjtötték össze azt a tőkét, amiből aztán, 1993-tól kezdődően, az olajpancsolást finanszírozták. A magyar, valamint a szovjet csapatok zárolt készleteinek elkótya-vetyélése 1993 áprilisában derült ki. Az akkor még élő Antall József miniszterelnök utasította Szabó Iván pénzügyminisztert és Boross Péter belügyminisztert egy vizsgálóbizottság létrehozására. A vizsgáló bizottságnak az lett volna a feladata, hogy a törvénytelen üzemanyag forgalmazás titkait feltárja. A sors fintora, hogy a vizsgáló bizottság vezetésével éppen Szabó Iván pénzügyminisztert és Boross Péter belügyminisztert bízták meg, akik - mint említettük - maguk valósították meg a visszaéléseket. A két MDF-es pártkatona elnökletével működő vizsgáló bizottság összesen két ülést tartott. A második ülésen Szabó Iván pénzügyminiszter bejelentette, hogy a magyar államnak nincsenek súlyos tízmillió forintjai arra, hogy az üzemanyaggal kapcsolatos visszaéléseket feltárják, ezért a vizsgáló bizottság tevékenységét befejezettnek nyilvánították. Antall József 1993. decemberében bekövetkezett halála után elhárult az akadály az olajpancsolás zavartalan folytatása elől és a már említett Szabó Iván pénzügyminiszter és Boross Péter belügyminiszter további súlyos milliárdokat keresett törvénytelenül.
A Magyar Demokrata Fórum nevű politikai párt más vezetői is jócskán kivették részüket a törvénytelen gazdagodásból. Dávid Ibolya, a választások előtt gyakran emlegette, hogy hatalomra kerülése esetén létrehozná a Tiszta Kezek hivatalát. Dávid Ibolya azért szorgalmazta az állami pénzforrások felhasználását ellenőrző hivatal felállítását, mert sérelmezte, hogy az MSZP 1998-as győzelme után a Magyar Demokrata Fórum és vezetői már nem részesültek a mesés állami pénzekből. A pályázati pénzek felhasználásának körülményeit jól ismerők szerint, a FIDESZ-MDF kormány időszakában, a Széchenyi terv keretében felhasználásra kerülő egy-egy pályázat elnyerésénél a pályáztató cég, valamint közreműködő bank és a közvetítők részére összesen 10-30 százalékot kellet zsebbe adni, az odaítélt pénzből. A legnagyobb egy összegű kifizetés 600 millió forint volt. Könnyen kiszámítható, ennek mekkora hányada vándorolt a pártkasszákba. A bennfentesek azt is beszélik, a jobboldali kormányzat mohósága után szinte megváltás volt az MSZP hatalomra kerülése, mert az MSZP, a vissza nem térítendő pályázati pénzekből mindössze 10 százalékot követel maga részére.
A családi kapcsolatok gazdasági hasznosítására jó példát szolgáltat a Bács-Kiskun Megyei Kerényi család gazdagodása is, akikről a helyiek azt tartják, bevételük évente 200-300 millió forint. Dr. Kerényi János 1993-ig, a felszámolás évéig, a pirtói Május 1-e Szakszövetkezet elnöke volt. Dr. Kerényi János a helyiek körében vérvörös kommunista hírében állt. Elvégezte a jogi egyetemet, majd az egyetem elvégzése után azonnal termelőszövetkezeti elnök lett. Pártvonalon, a káderképzési terve kertében tették meg elnöknek. Az elnöki pozíció elnyerésében valószínűleg nagyot nyomott a latban, hogy apja helyi gazdag és befolyásos földműves volt. Gazdagodása még az 1970-es évek közepére nyúlik vissza, amikor az említett szakszövetkezetben vezetői beosztást nyert el. A szakszövetkezetben a gazdaságosan működő üzletágakat, a Kádár-rendszer sajátos vállalkozási formáiba, gazdasági munkaközösségekbe szervezte ki. A rendszert úgy építette ki, hogy a szakszövetkezetben részleges önállóságot elnyerő gazdasági munkaközösségeket, akkori rövidített nevén gmk-kat, saját felesége könyvelte. Az gmk-kban tevékenykedő vállalkozók később egyöntetűen arról számoltak be, hogy a Kerényi család tagjai a gmk-k tiszta nyereségét úgy vonták el az adózás elől, hogy valótlan költségekről hamis számlákat állítottak be a könyvelésükbe. 1990 után, a „rendszerváltozás” kinyitotta az addig gmk-ban tevékenykedő vállalkozók szemét. Már senkinek nem volt kedve, tevékenysége nyereségével, a Kerényi családot gazdagítani, ezért a gmk-k helyett egyéni vállalkozásokba vitték ki tevékenységüket. Kerényi János fivére, Kerényi Imre, a 60-as évektől kezdődően mezőgazdasági vállalkozó volt. A gazdag apuka vállalkozását ő vette át. A „rendszerváltozás” után, a szakszövetkezet alkalmazottaitól fillérekért felvásárolta aranykoronáikat. Egy bennfenntes ezt könnyen megtehette, mert kellő információval rendelkezett azokról, akik meghaltak, avagy a földműveléssel felhagyva elvándoroltak a vidékről. Az aranykoronát később földre és más vagyontárgyra lehetett váltani. Kerényiék, a fillérekért összeharácsolt aranykoronák ellenében megszerezték a pirtói volt szakszövetkezet irodaházát, amit később 10-15 millió forintért kívántak értékesíteni. A volt szakszövetkezet megszerzett összes ingóságát saját érdekeltségi köreikbe mentették ki. Dr. Kerényi János 1994-ben aztán független képviselőként indult a helyi választásokon és bejutott a parlamentbe. A helyiek szerint azonban győzelméhez jelentősen hozzájárult a kisgazdapárti kötődése. 1998-tól már a FIDESZ színeit képviselte Bács-Kiskun megyében és fivérének, valamint a holdudvarába tartozó gazdálkodóknak hatalmas összegű földalapú támogatásokat járt ki. Úgy lett FIDESZ-es képviselő, hogy teljesen megfeledkezett arról, hogy felemelkedését a régi állampártnak, az MSZMP-nek köszönhette, aki fiatal diplomásként azonnal téesz elnöki tisztségbe helyezte. A politikusi pályára lépéssel tehát nyilvánvalóan az volt a nem titkolt szándéka, hogy így járja ki a támogatásokat. A helyiek váltig állítják, hogy Kerényi képviselő változatlanul szoros kapcsolatot ápol a helyi maffiózókkal. Úri passziójának hódolva rendszeresen meghívják egymást egy-egy teniszpartira is. Így mulatozik, egy „rendszerváltozás” utáni magyar úr!"

Szemelvények az interneten található fórumokból:



Olajszőkítés

Az energiaellátás óriási üzlet.
Mi történt nálunk a rendszerváltás után ezen a területen?
Hogyan vált lehetővé ez a bűncselekmény sorozat?
Kik vettek részt benne?
Milyen összefonódások voltak az alvilág ,a rendőrség és politikusi körök között?
A nemzetközi bűnüldözési gyakorlatban példátlan öngyilkossági és balesetsorozat sorozat történt vagy köztünk élnek a gyilkosok?
Ki fogja mindezt kideríteni?
Kinek a dolga a történtek tisztázása és az igazság szolgáltatása?
Miért és hogyan vesztette el az apját a békéscsabai lány?
Miért haltak meg a többiek?

Az olajszűkítés dosszié végleg lezárható vagy jogunk van a saját történelmünket, így a rendszerváltás történetét is megismerni?
Az utóbbi napokban hullanak a rendőrfejek.
A rendőri vezetőket sorban leváltja a kormányfő. Az a vezető, aki fél éve még dicsérte és kitüntette őket az általa példásnak nevezett munkájukért.
A felmentés oka : számos, rendőrök által elkövetett bűncselekmény került a nyilvánosság elé.
A rendőrségnél nem most kezdődtek a bajok. A rendőri munkát hivatásnak tekintők mellett az utóbbi évtizedekben egyre többen választották ezt a foglalkozást olyanok, akiknek ez nemcsak megélhetést jelent, hanem a munkájuk révén kialakult kapcsolataikat és az összeköttetéseket felhasználva a közvagyon megcsapolásával, csalással, a törvényeket kijátszva vagy semmibe véve extra jövedelemhez jutnak. Ha valaki ezeknek az üzelmeknek eddig utána akart menni, egy összehangolt rendszerrel találta szemben magát és komolyan megüthette a bokáját. De nemcsak azt.
A mostani visszaélések napfényre kerülése kapcsán biztos sokakban felidéződik az olajszőkítési perek időszaka. A szálak az alvilághoz, a rendőrséghez és a nagypolitikához vezettek.
Egy rádióműsort hallottam az időben egy egy békés megyei rendőrfőnök lányának a szavai maradtak meg bennem. Elmondta, hogy nem érti és nem tudja elfogadni , hogy az apja öngyilkos lett és próbálja kideríteni , hogy mi történt vele. Életvidám, családszerető ember volt. Nagyon megrázta a halála és nem tud magyarázatot. Abban az időben több békés megyei rendőri vezető nem sokkal egymás után bekövetkező öngyilkosságáról lehetett hallani.
Mi történt valójában?

A mostani rendőrbotrányok kapcsán elő kell venni ismét az olajszőkítési ügyeket is.
Hogyan vált lehetővé ez a bűncselekmény sorozat?
Kik vettek részt benne?
Milyen összefonódások voltak az alvilág ,a rendőrség és politikusi körök között?
A nemzetközi bűnüldözési gyakorlatban példátlan öngyilkossági és balesetsorozat sorozat történt vagy köztünk élnek a gyilkosok?
Ki fogja mindezt kideríteni?
Kinek a dolga a történtek tisztázása és az igazság szolgáltatása?


A Google keresőn olajszőkítés,békéscsabai kereső szavakkal található index és gondolaközleményekből egy válogatás:

„a vádirat szerint Éles Gyula vette fel a kapcsolatot egy veszprémi vegyészmérnökkel, aki több társával együtt kidolgozta az olajszőkítés technológiáját, amely később az összes olajszőkítési tevékenység alapját képezte.”

Milliárdos adócsalás: olajper Gyulán
„Gyula, 2001. május 8. (MTI) - Illegális olajkereskedéssel, s ehhez kapcsolódóan csaknem 1,1 milliárd forint adó meg nem fizetésével vádolt vállalkozók pere kezdődött kedden Gyulán, a Békés Megyei Bíróságon. A negyven oldalas vádirat szerint az elsőrendű vádlott, D. Péter és hét társa 1996 és 1999 között előbb a Trans Fix C Kft., majd a Trans-Onyx Kft., végül a Goldiv-Trans Kft. révén 11 millió liter azonosíthatatlan, igazolatlan eredetű és szabványon kívüli gázolajat hoztak forgalomba.
Az üzemanyagot főként a Körös Volán Rt.-nek, illetve az eleki Haladás Szövetkezetnek szállították.
A nyomozás során azt állapították meg, hogy a vádlottak egyik vállalkozása sem vámkezeltetett import gázolajat, egyetlen magyarországi cégtől sem vásároltak üzemanyagot. Ezért őket az ügyészség többrendbeli, folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége, valamint a számviteli fegyelem megsértésének vétségével vádolja.”

„Egymillió liter szőkített olaj: per a PKKB-n
Nyolc, úgynevezett olajos-pert tárgyalnak soron kívül a fővárosi bíróságok: közülük -- az Országos Igazságszolgáltatási Tanács döntése nyomán -- egy több mint egymillió liter szőkített olajjal elkövetett ügy tárgyalása hétfőn kezdődik a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A nyomozás során a tettesek kilétét nem tiudták megállapítani.
A vádirat szerint 1997-ben a szegedi, illetve bajai illetőségű vádlottak cégének mezőkövesdi telephelyén zajlott az olaj ?szőkítése, azaz savazása. A nyomozás során ismeretlenül maradt személyek ott foszforsavval állították elő a 27 vagonnyi, azaz mintegy 2,5 millió liter extra könnyű fűtőolajból a több mint egymillió liter gázolajat. Az ezután járó 62 millió forint áfát, 16 millió forint útalap-hozzájárulást és 2 millió forint környezetvédelmi termékdíjat azonban a cégvezetőknek nem állt szándékukban megfizetni.
A vádlottak hamis számlákkal leplezték jogellenes ügyleteiket: egyikük egy szerb állampolgártól, illetve más, ismeretlenül maradt személyektől kapott havi 100 ezer forintot azért, hogy a cégvezetői tisztet betöltse. Az ügyészség adócsalás bűntettének kísérletével és magánokirat-hamisítással vádolja a két személyt, akik ezért nyolc évig terjedő börtön-büntetéssel sújthatók. (MTI)”

„Lehet-e hinni annak a rendőri vezetésnek, amely hónapokon keresztül nem mondott igazat, a közvéleményt félretájékoztatta?

A kérdést Békéscsabán tették fel azok, akik február 27-ét követően Kuzma Mihály főrendőr állítólagos öngyilkossága ügyében szerették volna, ha pártatlan nyomozás tisztázza a tragédia minden körülményét. A Békés megyei szervezett bűnözés elleni szolgálat vezetőjének halálhírét követően maga a megyei rendőrfőkapitány, később az Országos Rendőr-főkapitányság magas rangú vezetői is cáfolták azt a sajtóban megjelent hírt, hogy Kuzma Mihály halála előtt több jelentést küldött a fővárosba, amely a bűnözőkkel együttműködő rendőrök viselt dolgait tárja fel. Eddig úgy tudtuk, semmilyen dokumentum nincs.

Ignácz István, az ORFK volt bűnügyi főigazgatója azonban, leváltása előtt néhány nappal levelet küldött a Kuzma család jogi képviselőjének, amelyben leírta: „Kuzma Mihály rendőr alezredes úr a szolgálati út betartásával korábban írt különböző jelentéseivel kapcsolatban tájékoztatom, hogy azok szigorúan titkos minősítésű iratok, így tartalmuk államtitkot képeznek, melyekről felvilágosítást nem adhatok. Kérem a leírtak szíves tudomásul vételét.”

Úgy tűnik, a korábbi gyakorlat folytatódott – lásd Nyírfa és egyéb ügyek –, s, ha fontos korrupciós ügyet akartak valakik feltárni, abból államtitok lett.”

„Véglegesen befejeződtek a rejtélyes rendőrhalálok utáni nyomozások, miután a Legfőbb Ügyészség is öngyilkosságnak tartja mind a négy Békés megyei rendőr halálát. A Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal már csak motivációk után kutat, az eredményt őszre ígérik.

Legnagyobb port Kuzma Mihály alezredes halála verte fel, egyrészt azért, mert a megyei rendőrkapitányság épületében, különös körülmények között, munkaidőben halt meg, másrészt mivel ő vezette Békés megyében a szervezett bűnözés elleni osztályt, és minden bizonnyal sokat tudott az olaj-üzlettel összefüggő rendőri visszaélésekről is.

A rendőrtiszt halálának körülményeit most vizsgálták negyedszer. Először békéscsabai kollégái a halála napján, 1998 február 27-én, miután megtalálták holttestét második emeleti irodájában. A lövést, magát senki sem halotta az épületben, pedig tele volt rendőrrel. Az orvos szakértő akkor hajnali négy és reggel hat óra közé tette a halál időpontját, annak ellenére, hogy Kuzma Mihályt negyed nyolckor még a folyosón látták cigarettázni. A kérdés eldöntéséhez, gondolom elég lett volna a rendőrkapitánysági épület kapuszolgálatát megkérdezni, csakhogy a kapuügyeleteset nem hallgatta ki senki. Vagy ha igen, nincs róla jegyzőkönyv, ami egyenértékű az előzővel.
A helyszínen a békési kollégák megpróbálkoztak a pisztolyon talált nyomok feltérképezésével is. A hivatalos verzió szerint Kuzma Mihály saját magát lőtte főbe, méghozzá úgy, hogy a fegyvert a szájába vette, és a fegyvert saját kezével segítette megtartani. (Hajdú Antal Békés megyei főkapitány-helyettes szerint azért nem hallották a lövést, mert a fej hangtompítóként működik). De Kuzma kollégái akárhogy nézegették a pisztolyt, se nyálmintát, se ujjlenyomatot nem találtak. A békéscsabai rendőrök ekkor segítséget hívtak a fővárosból, ám a legkorszerűbb technikával felfegyverkezett profi nyomolvasó sem talált semmit a pisztoly külsején, ami egészen rejtélyes, hiszen az iroda tele volt vérrel (valami furcsa oknál fogva az ajtó kilincsén és a műpadlón lévő vérnyomokat szintén elfelejtették megvizsgálni a helyszíni szemle-bizottság tagjai) és az nehezen képzelhető el, hogy Kuzma Mihály a ravasz meghúzását követően komolyan gondot fordított volna fegyvere ápolásra.
A pisztoly belsejében viszont volt vér, csakúgy, mint a kilőtt golyó hüvelyében, ami meglehetősen lehetetlen helyen, közvetlenül a holttest mellett hevert. A helyi fegyverszakértő, aki még azt sem nézte meg, hogy a halált okozó golyót tényleg az irodában talált fegyverből lőtték-e ki, azt mondta erre, hogy a hűvely valószínűleg visszapattanhatott a falról.
Kuzma alezredes lánya, Kuzma Valéria - aki máig nem hiszi, hogy apja a szokott módon reggel felkelt, megitta kávéját, pénzt adott a családnak húsra, bement a munkahelyére, írt egy hevenyészett búcsúlevelet, majd főbelőtte magát - megkapta a halottszemle jegyzőkönyvét, csakhogy annak majd minden második lapja ki volt tépve, illetve hiányzott a vérmintáról készült szakvélemény egyik oldala.
A békéscsabai rendőrök vizsgálatát az ORFK nyomozása követte, amelyet személyesen Ignácz István akkori bűnügyi főigazgató vezetett. Őket azonban főleg az érdekelte, vajon igazak-e azok a szóbeszédek, miszerint Kuzma nem tudta elviselni környezetében a rendőri visszaéléseket, a korrupciót, ezért öngyilkosságba kergették őt. Ignácz nem kételkedett Kuzma öngyilkosságában, az általa vezett vizsgálat gyakorlatilag arra korlátozódott, hogy indokolt volt-e az alezredes háza elleni, benzin után kutató kommandós akció, halála előtt két héttel. Ignácz arra jutott, hogy Kuzma kollégáinak fellépése "túlzott mértékű volt", aztán körülbelül ennyi. A halál kétséges részletei továbbra is homályban maradtak.

Karancsi Tibor fellépése, aki egyebek mellett azt is állította, hogy Gál László volt Békés megyei rendőrfőkapitány összejátszott oljaszőkítőkkel, ismét reflektorfénybe állította Kuzma halálát. Az ORFK ellenőrzési főosztálya - amelynek élére Pintér Sándor újdonsült belügyminiszter hívta fel Gált Békés megyéből, majd októberben éppen Karancsi vádjai miatt volt kénytelen lemondani - a többi békési rendőrhalállal együtt ismét "megvizsgálta" az ügyet és úgy látták, hogy a halottszemlét szakszerűen, a vonatkozó előírásoknak és a kriminalisztika szabályainak megfelelően folytatták le - a békési rendőrök. A nyomozómunka során nem derítettek fel újabb momentumokat Kuzma haláláról, a kérdéses részletekre sem tértek ki. Nagy nyilvánosságot adtak viszont egy felfedezésüknek, amely röviden arról szól, hogy Kuzma Mihály baráti viszonyban volt egy békéscsabai nővel, - bár Kuzma közeledett volna hozzá jobban is, de a nő nem engedett - akit halála előtti napokban Kuzma többszőr is hívott, és azt mondta az üzenetrögzítőre, hogy ki akarják őt belülről csinálni. Az ORFK egy rosszízű sajtótájékoztatón számolt be erről az új felfedezésről, amely olyannyira nem volt fontos a nyomozásban, hogy a nő vallomását még csak jegyzőkönybe sem vették. A "magánéleti" szálat valójában a sajtónak szánták, hátha így jobb lesz az akusztikája az ORFK-nyomozás végkövetkeztetésének Kuzma haláláról, miszerint az alezredes "többszörös konfliktushelyzetben élt, melynek okait elsősorban családi körülményeiben kell keresni...".

Kuzma lánya végső kétségbeesésében saját szakértőket fogadott. Katona Ágnes hivatalos igazságügyi grafológus szakértőként vizsgálta meg a búcsúlevelet (merthogy grafológus egyszer sem vizsgálta azt) És arra a következtetésre jutott, hogy Kuzma Mihály általános személyiségjellemzőiből a búcsúlevél írásakor hiányoztak az öngyilkosokra jellemző vonások, mint például a tudati beszűkülés, önmegsemisítési vágy. Sőt Kuzma írásképéből inkább az átlagosnál magasabb önbizalom, pozitív önértékelés olvasható ki. Kuzma Valéria fogadott egy fegyverszakértőt is, Stenger József nevű hadmérnököt, fegyverzettechnikai mérnököt, aki szakvéleményében többek között azt írta, hogy lehetetlen, hogy egy töltényhüvely visszapattanjon a falról, meg hogy olyat még nem látott, hogy a halált okozó töltény magja deformálódás nélkül, szövetmaradékoktól mentesen hever a földön, míg a hüvely vérrel tele, furcsa helyen fekszik. A próbalövéseket is hiányolta a fegyverszakértő, mivel köztudottan minden fegyver sajátos nyomot hagy a belőle kilőtt töltényeken.
Kuzma leánya ezekkel a szakvéleményekkel és egy sor kérdéssel érkezett a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatalához, ahol feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, emberölés bűntette miatt. A nyomozó hivatal a Kuzma-ügyet összevonta a Pallag-féle feljelentésekkel.

Hogy figyelembe vették-e az újabb szakértői véleményeket, nem tudni, az ügyészség a részleteket egyelőre titokba tartja. Ahogy nem beszélnek arról sem, hogy mi lett a Kuzma-ház előtti kommandós akció vizsgálatával. Egy biztos, számukra Kuzma Mihály halálának körülményei egyáltalán nem vetnek fel kérdéseket és a hagyományoknak megfelelően ők is megmaradnak a furcsa öngyilkosság verziójánál.
Pallag állításaira válaszolnia kell a Kormánynak - MIÉP sajtóközlemény”

Szemben a maffiával

Az olajszőkítés a rendszerváltás krimije volt. Az addig csak filmekben látott, bőröndnyi pénzhalmokkal és a titokzatos, máig felderítetlen gyilkosságokkal. És el ne feledkezzünk a 85 évre titkosított politikai szálakról! Az egykori olajos helyszíneken és a még élő szereplők közt Papa, alias Sándor István, a meghurcolt, de minden vád alól felmentett egykori operatív tiszt kalauzolta egy kis magán nyomozásra Kármán Irén dokumentumfilmest.
Két nap alatt nyolc hullát helyszíneltem

(az előző bejegyzés folytatása...)

* Miért? Ennek a fiúnak, aki állítólag a gépkocsiban főbe lőtte magát, mi köze volt az olajos ügyekhez?

* Információt szolgáltatott a belső elhárításnak, meg a Kuzma úrnak. Az is az ügy pikantériájához tartozik, hogy először azt közölték a szülőkkel, hogy a Szerdahelyi út végén, egy bokros, bozótos területen történt a rendkívüli haláleset. Másnap aztán kiment másik két rendőr a szülőkhöz és közölték, nem volt jó az információ: a haláleset a Békés megyei Főkapitányság udvarán, egy őrzött objektum területén, az automata autómosó mellett parkoló kocsiban történt.

* Na és, szerinted hol történt valójában?

* A Szerdahelyi úton történt. Csak időközben kitaláltak egy koreográfiát. Szerintem tuti, hogy a Szabó András nem lőtte főbe magát. Ők is érezhették, hogy sántít a történet, ezért nyilván egy trélerrel – a főkapitányságnak volt trélere – bevitték a kocsit a Főkapitányság területére. Így nagyobb a megalapozottsága az önkezűségnek, mert ugye őrzött objektum területén történt, vagyis kizárható a külső támadás, az idegenkezűség.

* És az bizonyítható, hogy nem az őrzött objektum területén történt a haláleset?

* A szülőket először arról értesítették éjszaka, hogy külterületen történt. Olyan nincs, hogy egy ember egyszerre két helyszínen lesz öngyilkos. Nem akarom fényezni magam, de volt rá példa, hogy két nap alatt nyolc hullát helyszíneltem. Szerintem van némi rálátásom az ilyen ügyekre.

* Közismert történet, mert országos port vert fel, Kuzma Mihály tragédiája. Ki volt még?

* Dénes Gábor, a belső elhárítás vezető tisztje állítólag a garázsában akasztotta fel magát. Olyan körülmények között, hogy még azt sem tudták megmondani, vajon mit rúghatott ki a lába alól. Az mégsem valószínű, hogy belerepült a hurokba… Egyszerűen nem találtak olyan tárgyat, amire felállhatott volna, vagy amit kirúghatott volna maga alól.

* Akkor hogy akasztotta föl magát? Jó, mondjuk, egy ajtókilincsre is felakaszthatja magát valaki, ha nagyon elszánt…

* Mondom, nem volt a közelben sem olyan tárgy, ami alkalmas lett volna erre.

* Ő is olyan “életunt figura” volt? Depressziós?

* Nem. Fiatal ember volt, nagyon jó humorú, talpraesett rendőrtiszt. Nem volt lelkibeteg és a hivatását is szerette.

* Családos volt?

* Igen, felesége, gyermekei voltak. Nagyon jó emberi kapcsolatban voltunk.

* Kuzma, Szabó, Dénes Gábor. Ez már három. Ki volt még?

Szobek János, aki a futárszolgálat beosztottja volt, s általában ő vitte Kuzma jelentéseit a fővárosba. Ő állítólag gyógyszer túladagolás következtében hunyt el. Sokáig aktív sportoló volt, de a státusza is kizárta, hogy rendszeresen gyógyszert szedjen. Kuzmával ellentétben az ő halottszemle anyagát nem volt módomban tanulmányozni. Ezért csak vélelmezem, hogy tudta nélkül adagolták be neki a halálos dózist, mondjuk italba keverve. Erről annak idején sokat lehetett hallani főkapitánysági körökben. Nem kolléga volt Molnár László, de elég érdekes halállal halt ő is. Ő egy olajmaffiózó volt, akit még a Kuzma záratott be. Amikor előzetesből szabadították nem ért el Békéscsabáról Gyulára. Ami nem nagy távolság, mondjuk tíz kilométer. Útközben valami láng csapott ki a Mercedese csomagtartójából és sajnálatos módon autóbalesetet szenvedett. Így végezte.

„Az ügyészség, az igazságszolgáltatás, a rendőrségi, a vám- és pénzügyőri szervezet is magasabb fokozatra kapcsol az olajügyek felderítésében, miután Pallag László, a Független Kisgazdapárt képviselője, a parlament olajügyeket vizsgáló bizottságának elnöke - egy úgynevezett "olajbróker" vallomása alapján - bejelentette, hogy vezető politikusok is érintettek az olajszőkítési bűncselekményekben, amelyek több száz milliárdos kárt okoztak az országnak. Ám az még kérdéses, hogy van-e, lesz-e elegendő bizonyíték a vádak alátámasztására, vagy a politikai olajfolton maga a kisgazda honatya "csúszik el".

"Ezügyben lesz egy-két halott." Az mtv online Fórumában fogalmazott így az egyik hozzászóló, aki másokkal közösen a Pallag-dosszié titkát próbálja megfejteni. Az internetezők mellett a közélet iránt érdeklődők körében is szinte mindennapos beszédtéma, hogy kik állnak az olajmaffia hátterében: tényleg vannak köztük országosan ismert politikusok?

Nógrádi Zsolt legalábbis ezt állítja. A fiatalember, aki Soltvadkertről származik, és már tizenévesként is olajszőkítéssel foglalkozott, azután állt elő vádjaival, hogy Pallag László több hónapig győzködte: tálaljon ki az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság előtt. Nos végül ezt meg is tette június nyolcadikán, amikor zárt ajtók mögött arról tájékoztatta a hatpárti grémiumot, hogy Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter például évekkel korábban, mint akkori országos rendőrfőkapitány időnként megjelent az olajos alvilág megbeszélésein, és onnan alkalmanként 20-50 millió forinttal távozott.

A tanú, akinek biztonságára egy ideig a rendőrség vigyázott, arról is beszámolt, hogy az MDF-es Lezsák Sándor Csepelen telephelyet adott olajszőkítőknek, akiknek Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórumból később a Néppártba igazolt, de most már háttérbe vonult egykori pénzügyminiszter biztosított pénzügyi fedezetet. A megvádoltak közül nem maradt ki a szakadár kisgazdák egyik vezéralakja, Zsíros Géza sem, aki állítólag 40 békési szövetkezeti központban szervezett olajszőkítést, és az ellenzékben lévő MSZP pénztárnokának, Máté Lászlónak is kijutott: ő - az "olajbróker" szerint - 1994 elején az olajbűncselekmények hasznából 750 millió forintot kapott.”

Ennél a válogatásnál több is olvasható, ha valaki a google keresőben „olajszőkítés,békéscsabai” szavak mentén keres.

A fentiekből mi bizonyult vádnak és mi igaznak?
Hogyan záródtak le ezek az ügyek azóta?
Minden rendben van?
Miért és hogyan vesztette el a békéscsabai lány az apját? Miért haltak meg a többiek?

Az olajszőkítés dosszié végleg lezárható?
Jogunk van-e a rendszerváltás történetét megismerni?