Sajószentpéter
Lakosság: 13.250 fő (2001)
Terület: 34,85 km2
Népsűrűség: 380,26 fő/km2
Irányítószám: 3770
Telefon körzethívószám: 48
Polgármester: dr. Faragó Péter (MSZP)
Alpolgármester:
Országgyűlési képviselő: dr. Faragó Péter (MSZP)
Honlap: www.sajoszentpeter.hu
Sajószentpéter Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisváros Miskolc és Kazincbarcika között. Szentpéter Árpád-kori település. Középkori latin neve: villa Sancti Petri mutatja, hogy elnevezését Szent Péter tiszteletére emelt templomáról, egyházáról kapta.
Szentpéter nevét először 1281-ben említik Zenthpeter néven a források. Szentpéter királyi birtok volt, kezdetben a diósgyőri, majd a dédesi vár tartozéka. Hosszú ideig a megyei közgyűlések és törvényszékek színhelye. Hamar városi rangra emelkedett, de a huszita harcok és az ezzel járó tűzvészek szinte az egész települést a földdel tették egyenlővé. Az elnéptelenedés elkerülése végett, 1466-ban Mátyás király engedélyt adott a terület akkori birtokosának, Pálóczy Lászlónak a város és környéke benépesítésére. Ekkortól kezdik Sayo Zenth Peter néven is emlegetni.
A XVII. és a XVIII. században a Rákóczi, Dőry, Szirmay, Losonczy családok voltak birtokosai, hogy csak a legismertebbeket említsük. 1873-tól nagyközség, 1950-től önálló tanácsú község, 1970-től újból nagyközség és 1989-től ismét város lett.
Sajószentpéter életében az ipar a XX. század elejétől fogva meghatározó volt. A településen már 1888-ban termelő szénbánya volt, majd újabb és újabb bányák nyíltak. Később megkezdte egy üveggyár is a működését, mely 104 évig adott több generáción át munkát, megélhetést családok ezreinek. 1999 február 04-én azonban az üveggyár bezárt, beszüntette működését. Az ezt megelőző években pedig a bányák is sajnos a bezárás sorsára jutottak.
Sajószentpéter nevezetességei közül említést érdemel a gótikus stílusban épült református templom, Lévay József költő szülőháza, a tájház és a Gedeon-kúria.
