Makó
Lakosság: 25.619 fő (2002)
Terület: 229,23 km2
Népsűrűség: 112 fő/km2
Irányítószám: 6900
Telefon körzethívószám: 62
Polgármester: dr. Buzás Péter (MSZP)
Alpolgármesterek: Marosvári Attila, Varga Zoltán
Országgyűlési képviselő: dr. Buzás Péter (MSZP)
Honlap: www.mako.hu
Makó első említése 1247-ben Vlnuk alakban maradt fönn. Első virágzása a XIII. század második felére esett, amikor a Csanád nemzetséghez tartozó Makó bán volt a földesura. Egy 1299. évi oklevél már Makófalvának említi a települést.
A makóiak még bátran visszaverték Kámber bég támadását 1551-ben, de 1552-ben Ahmed beglerbég tatár hordái felégették a várost. 1596-ban Szolimán temesvári basa tatárjai fölégették a templomot, a paplakot, a városházát; megsemmisült az egyházi és világi levéltár, sőt a helység pecsétje is. Makó szellemi kibontakozása a reformáció jegyében fogant. A hódoltság alatt khász (szultáni) birtok lett; így évente csak egyszer adózott. A szomszédos falvakat viszont a szpáhik állandóan zsarolták, ezért lakóik népesebb központba költöztek. Így fejlődött Makó mezővárossá.
A Szeged alól visszavonuló török-tatár hordák 1686-ban is pusztították Makót. Ekkor különös kegyetlenséggel égették föl a várost, űzték el a védtelen lakosságot. Stanislavich Miklós püspök az 1740-es években zsidókat és ruszinokat telepített le, így Makó zsidó és orosz fertállyal bővült. Közben járványokat, természeti csapásokat kellett átvészelnie. A legnagyobb veszélyt a marosi árvizek jelentették.
Az 1848-as forradalom idején Makón is megszervezték a nemzetőrséget. Visszaverték Kiszombornál a szerb támadást. Az önkényuralom korától Makó az örök '48 jelképe lett. A kossuthi eszméket hirdető Justh Gyula három évtizedig Makó országgyűlési képviselője volt. A kiegyezés után a gazdasági élet fölpezsdült, takarékpénztárak, bankok alakultak. A makói hagyma világpiaci cikk lett.
Az első világháborúban 8500 makói teljesített szolgálatot, és 1300-an szenvedtek hősi halált. A Márciusi Front zászlóbontása és a parasztpárt megalakulása Makón történt. Az oroszok 1944. szeptember 26-án foglalták el a várost.
Megyei székvárosi szerepkörét 1950-ben veszítette el. Az 1970-es évek elkésve megindult iparfejlesztése kizárólag országos és megyei gyárak leányvállalatait hozta létre. A kormány 1998-ban Makót és térségét vállalkozási övezetté nyilvánította.
