Csorna
Lakosság: 10.848 fő (2001)
Terület: 91,73 km2
Népsűrűség: 118,26 fő/km2
Irányítószám: 9300
Telefon körzethívószám: 96
Polgármester: dr. Turi György (Fidesz-KDNP)
Alpolgármester: Papp Imre (MSZP)
Országgyűlési képviselő: Áder János (Fidesz)
Honlap: www.csorna.hu
A Kr.e. V-VI. század körül Csorna és környéke a nyugatról érkező kelták uralma alá került, majd a római birodalom légiói Augustus császár idején leigázták az itt élő kelta törzseket. A Csorna helyén kialakult Mursella nevű település Pannónia provincia részét képezte. A kor kiemelkedő régészeti lelete a város határában talált szobor.
A rómaiak után több hullámban germán, hun, majd avar törzsek érkeztek. A kor legismertebb régészeti lelete az aranyból készült hun fejedelmi diadém, amelyet a csornai prépostsági téglagyár agyaggödréből tártak fel, s ma a Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Csorna területén élt avar törzsekről a Laky Döme utcában feltárt avar sír tanúskodik.
A honfoglalás után Csornát és vidékét Sur vezér és nemzetsége vette birtokába. Később jelentős szervező erőt jelentett a premontrei prépostság, amelyet 1180-ban az Osl nemzetség tagjai alapítottak. A város eredetét a rend alapításához köthetjük. Csornát először 1226-ban említik oklevélben Sernaként. Csorna nevének eredetére kétféle feltevés létezik. Az egyik szerint a szláv „csernozjev” (fekete föld) szóból ered, a másik – és valószínűsíthetőbb elmélet - szerint a letelepedő Sur vezér a névadó. A premontrei rend 1231-től már hiteles helyként működött.
A középkorban mezővárosi rangra emelték a települést. A XIII. századtól a település már piacos hellyé vált. A Mohács utáni török hadjáratok többször is pusztulást hoztak a városra, s a lakosság száma is jelentősen megfogyatkozott. 1574-től a premontrei rend működése szünetelt, s 1702-ig világi főpapok (commendatorok) birtokolták a prépostságot. A XVI. század közepén a csornai világi birtok az Eszterházyak kezére került.
1835-ben megépült a Csornáról Győrbe vezető út, amely aztán közlekedési csomóponttá tette a várost, hiszen itt találkoznak a Pápáról, Mosonmagyaróvárról, Győrből és Sopronból induló utak.
Az 1786-ban feloszlatott szerzetesrendet 1802-ben I. Ferenc újjászervezte, Csorna ekkortól vált a premontreiek egyik magyarországi központjává. A rend fő hivatása a tanítás lett. Az 1808-ban újjáépített Rendház ma a kisalföldi város legjelentősebb műemléke.
Az 1848-as jobbágyfelszabadítás a mezőgazdasági fejlődésnek új lendületet adott. A szabadságharcban Csornáról 46 honvéd vett részt, közülük is kiemelkedett Demeter premontrei perjel nemzetőr-főhadnagy, illetve Kálmán premontrei kanonok nemzetőr-kapitány. Csornán zajlott a szabadságharc egyik utolsó győztes csatája, ahol Kmety György tábornok honvédei 1849. június 13-án szétverték és megfutamították a csatában elesett Wyss osztrák császári tábornok seregeit.
A szabadságharc leverését követően 1871-ben megszüntették Csorna mezővárosi rangját. Az első világháború - amelyben 220 csornai esett el - gátat szabott a fejlődésnek. Sopron vármegyét súlyosan érintették a háborút követő békeszerződés döntései. A második világháború a várostól 141 katonai és polgári áldozatot követelt, valamint elpusztult szinte a teljes zsidó lakosság is. Az 1956-os forradalom fővárosi hírei Csornán is visszhangra találtak, október 26-án, a főtéren megválasztották a község új vezetőit, s megkezdődött a helyi nemzetőrség szervezése. A közélet újjászervezésének a szovjet beavatkozás vetett véget.
1971. április 25-én nyilvánították Csornát várossá.
