Indulatokat váltott ki, hogy Debrecenben egy civil kezdeményezés Wass Albert egész alakos szobrát kívánják felállítani a Nagyerdőben, a Medgyessy sétányon.

- Miért kell nekünk ilyen ellentmondásos személynek szobrot állítani? - kérdezte Gadus István, az SZDSZ Hajdú-Bihari megyei elnöke.

A liberális politikus szerint Debrecen fideszes vezetés szisztematikusan építi ki a Horthy-rendszer reinkarnációját. Gadus István úgy látja, hogy erre utal a Trianon szindróma, a Tisza István kultusz, a türelmetlenség a politikai ellenfelekkel, főleg a liberalizmus eszméjével szemben, vagy a szélsőjobboldali hőzöngők támogatása. - Nem merik a szobrot a várossal felállíttatni, mégis a közgyűlés elé citálja az ügyet a Polgári Casino nevű fideszes lobbiklub – mondta Gadus István.

Így Wass Albert kirekesztése különösen érdekes attól a liberális a párttól, amely a kirekesztés ellen küzd.

Gadus István kijelentette, hogy legalább azt kellene megvárni, hogy tisztázódjon Wass Albert szerepe, a hungarista-fasiszta múltja, írói munkásságának értéke és háborús bűnösségi mivolta. Utóbbi kapcsán emlékeztetett rá, hogy az 1946-ban a romániai népbíróság által távollétében halálra ítélt háborús bűnös per-újrafelvételi kérelmét ez év májusában a Kolozs megyei törvényszék elutasította. - Mi liberálisok minden politikai eszközt igénybe veszünk azért, hogy megakadályozzuk a Wass-szobor felállítását – fenyegetett a liberális képviselő.

A Wass Albert fóbiához csatlakozott a hajdúsági MSZP is.
- Debrecen nem akar hungarista őrváros lenni - hangzott el a szocialista párt sajtótájékoztatóján. Zsíros Zsolt városi elnök és Varga Zoltán önkormányzati képviselő szerint a Fidesz által vezetett debreceni önkormányzat annak a Wass Albertnek kíván emléket állítani, aki közéleti szereplése miatt nem vállalható fel a XXI. századi demokratikus Magyarországon, de még a Kósa Lajos vezette Debrecenben sem.

- Méltatlan mind az MSZP, mind pedig az SZDSZ helyi szervezeteihez az a stílus és tartalom, amely a mai napon tartott sajtótájékoztatóikat és sajtóanyagaikat jellemzi - reagált az elhangzottakra Kovács Zoltán, a debreceni önkormányzat kommunikációs tanácsnoka.

A tanácsnok furcsállja, hogy 17 évvel a rendszerváltás után ezt a retorikát és ezeket a vádakat - az antiszemitizmus, a horthyzmus, a hungarizmus bélyegét - még saját városukkal kapcsolatban is ugyanúgy és bármikor gátlástalanul képesek használni a baloldal képviselői, amint a rendszerváltás előtti idők diktatúrájában szokásos volt.

Az engedélyezési folyamat során a város illetékes osztálya kikérte a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrijének véleményét, s ezen támogató vélemény birtokában kerül a javaslat a szakbizottság és a közgyűlés elé.

A közgyűlésen Kósa Lajos polgármester megemlítette, hogy közpénzből nem állítanának szobrot Wass Albertnek, mert személye jelenleg megosztja a közvéleményt, ugyanakkor támogatja a magánpénzből való szoborállítást, s mint a Polgári Casino Egyesület tagja, ő maga anyagilag is támogatja a kezdeményezést.

A román kommunista bírósággal szemben (erre hivatkozik az MSZP és az SZDSZ) az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma mellett Wass Alberttel kapcsolatban vizsgálatokat folytatott a Simon Wiesethal Központ is és nem állapították meg, hogy háborús bűnős lett volna.

Gadus István és a debreceni szocialisták azt azonban már nem tudják, hogy Wass Albert fia, Wass Huba az Amerikai Egyesült Államok hadseregének a dandártábornoka. Nyilvánvalóan logikus, hogy egy magyar háborúbűnős fia nem juthatott volna ebbe a pozícióba.

Wass Huba egyik rágalmakra válaszoló nyílt levelének részlete:
„...én soha nem nyertem volna felvételt a West Point Katonai Akadémiára, és nem lehetett volna belőlem dandártábornok az USA hadseregében... A hírhedt 1946-os bírósági pert, mely Wass Albertet a távollétében ítélte el, tüzetesen átvizsgálta az USA Igazságügyi Minisztériuma 1978-ban, és hivatalos jogi szakértők szerint egyértelmű volt, hogy politikai koncepciós perről van szó. Mivel egyetlen bizonyíték nincs alátámasztva apám ellen, ezért nem indított ellene eljárást sem amerikai, sem európai kivizsgáló bíróság. Nincs hiteles szemtanú! Előre kitervelt, megjátszott, megvett tanúskodásban viszont nem volt hiány. Ezért mi nem is Wass Albert rehabilitálását tűztük ki célul, hanem annak a korrupt rendszernek a felülvizsgálatát, amely még mindig fenntartja a háborús bűnös vádat - igazságtalanul. Tehát nem Wass Albert felülvizsgálata a kérdéses, hanem a nemzetközi joghoz mérve megalapozatlan, a hamis ítéleteket elfogultan osztogató törvénykezést kell kritikusan mérlegre tenni és hatályon kívül helyezni. Apám csak egy azok közül, akiket törvénytelenül ítélt el a sötét korszak ama "népbírósága.
Wass Albert merész nézeteket vallott, s a történelem ot fogja igazolni: már ifjú éveiben felismerte, hogy Erdély történelmileg multikulturális, többnyelvu, multinemzetiségu sajátosságot hordoz. Wass Albert büszke volt arra, hogy Erdélyben mondták ki eloször a szabad vallásgyakorlatot és vallási türelmet a magyar fejedelmek. Hitt abban, hogy olyan törvényeknek kell megszilárdulniuk Romániában, amelyek figyelembe veszik a több nép és nemzetiség közös és egyenlo jogait. Közel állt hozzá Kossuth álma, a Dunai Konföderáció, mely a sokféle nemzetiség békés együttélését tiszteletben tartja és biztosítja. A szüloföld szeretete, mely minden nép számára osi jog, nem volt számára másokat kizáró, sot, befogadó volt. Számára történelmi adottság volt, hogy Erdélyt otthonának tekintette a magyar, a szász, a zsidó, az örmény, a cigány és a román ember. "
Czegei Wass Huba
dandártábornok

 

összeállította:
Ilcsik Dávid Csaba

---

 

„Csillag-ösvényen hazatérek újra”

Wass Albert élete

Mostanság sokan és sokat beszélnek Wass Albertről. Ismerkedjünk meg az ő életével, szellemével, mely erényekről és hallatlan értékekről árulkodik.

A Mezőség szívében született, a Kolozs megyei Válaszúton 1908. január 8-án, arisztokrata családban, a kálvinista vallás jegyében, gróf Wass Endre és a Bánffy Ilona gyermekeként. A család a nemesi címet, a Czegei tavat és a körülötte lévő dombokat még Szent László királytól nyerte. Ezeknek a domboknak az egyikén állt a vasas-szentgotthárdi udvarház, melyben a kis Albert született, s ott terült el az a mezőségi föld is, melyet művelni, szeretni tanult, míg a történelem vihara ki nem tépte onnan.

A család régi kastélya ma már nem áll. A kommunizmus éveiben lerombolták. Helyén egy konzervgyár éktelenkedik. Második otthona, a czegei kastély is e rombolási düh áldozata lett.

Albert, a kis gróf, tanulmányait a nagy múltú Farkas utcai Református Kollégiumban kezdte, Kolozsváron. Kiváló nevelésben részesült. Itt érettségizett 1926-ban. Ezt követően gazdasági tanulmányokat folytatott a magyaróvári és a debreceni gazdasági akadémián, majd Németországban és a párizsi Sorbonne-on. Nehéz idők jártak az erdélyi magyar arisztokrácia számára. Tanulmányai végeztével mégis visszatért a család birtokára, s gazdálkodni kezdett megalapozott tervei szerint. A gazdálkodástól azonban minduntalan a szavak világa ragadta el. Versek írásával kezdte. Versesköteteivel felhívta magára az erdélyi helikonisták figyelmét.

Meg is hívták a gróf Kemény János marosvécsi birtokán megrendezett, vadászattal egybekötött, irodalmi és művészeti találkozóra. Meghatározó, életre szóló élménye fakadt az ilyen találkozókból. Világnézeti felfogása, a transzilvanizmus életeszménye is ekkor forrott ki benne a maga teljességében. Gondolatvilágában misztikus szintre emelte Erdélyt és az erdélyi szellemiséget. Számára Erdély nem csak egy földrajzi egység, ebben a szóban benne van mindaz, ami igaz, jó és tisztességes.

1934-ben megjelent Farkasverem című regénye, mely nevét országszerte ismertté tette. Az irodalmi körök akkora elismeréssel fogadták e művét, hogy a kor legnagyobb hazai irodalmi kitüntetését, a Baumgarten-díjat ítélték oda. 1944-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta, majd a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.

És kitört a II. világháború. 1943-ban a magyar csapatok oldalán a keleti frontra vezényelték. I. és II. osztályú német Vaskereszttel érkezett haza. De a front egyre közeledett hazája felé. Szülőföldjét, a román és orosz katonák támadásaitól védve, hátrafele lépdelve hagyta el. Akkor nem tudhatta még, hogy utoljára járt e tájakon. És valóban, már csak lázas álmaiban, a gondolat szárnyain lopózhatott haza.

1945 húsvétján elhagyta Magyarország területét, maga és szerettei életét mentve. Ettől kezdve, ami életében meghatározó és kitörölhetetlen érték volt – a szülőföld, a táj, a nyelv, az emberek, a hazai levegő, az otthoni gondok és gondolatok – műveiben éltek tovább.

Első állomása Németország volt. A bajor erdőben egy fakitermelésnél dolgozott. Feleségével és négy gyermekével egy padlásszobában húzódott meg a „földönfutó gróf”. Itt született meg, fatönkre helyezett írógépén, a bevallottan legkedvesebb és legnevezetesebb műve: A Funtineli boszorkány és a világ lelkiismeretébe belekiáltó: Adjátok vissza a hegyeimet!

Neve, ez utóbbi műve és még néhány hasonló lelkülettel megírt írása miatt, valamint katonai tevékenysége okán felkerült a román hatóságok feketelistájára. Szülőföldjén 1945-ben halálos ítéletet hirdettek ki fölötte, s a jog könyörtelen következetessége szerint azt érvényben tartották halála szomorú pillanatáig. És még azon is túl. Megalázó bár, de messiási: ítélet az igazság kárhoztatása volt. Háborús bűnösnek titulálták. Bevallása szerint ártatlan volt. Tanúja páros, amire a jog is kötelez: szava és szíve, mindkettő nemes. Teljes vagyonát elítélőire hagyta, csupán lelkét mentette óceánon túlra.

1951-ben hajóra szállt, elhagyta Európát. Szívében mentette egy kis nép, az erdélyi magyarság történelmi bánatát és hitte, hogy gyógyírt talál rá, „az Igazság földjén”. Erre tette rá életét. Belekiáltotta Amerika és a nagyvilág lelkiismeretébe: szülőföldjén rab madár az igazság.

Először egy ohiói farmon béresként dolgozott, míg fel nem figyeltek nagyszerű titkaira. Egy katonai akadémia kérte fel algebrát tanítani. Tanítványait megbabonázta személyiségével. Így szerzett tudomást róla a Floridai Állami Egyetem (University of Florida), és meghívta német és francia nyelvet, valamint európai irodalmat és történelmet tanítani. Rögtön rádöbbent az amerikai köztudat félrevezetettségére a trianoni döntés által megcsonkított Magyarország és szülőföldje, Erdély sorsával kapcsolatban. Életét tette rá a történelmi igazság ismertetésére. Gyakran mellbe vágta azonban az amerikai ember részvétlensége a dolgok iránt, melyeket ő életével szolgált. Páratlan tehetsége révén műveivel mentette a magyar szót és magyar lelkiséget. Tette ezt hatalmas irodalomszervező igyekezetével és teljes vagyonával, melyet Amerika és az „amerikás magyarok” juttattak neki.

Amerikai Magyar Szépmíves Céh néven saját kiadóvállalatot alapított. Összesen tizenkilenc magyar és negyvenhárom angol nyelvű, leginkább ismeretterjesztő témájú könyvet és folyóirat sorozatot adtak ki, melyeket díjtalanul küldött meg amerikai középiskolák és egyetemi könyvtárak számára. Wass Albert könyv- és folyóirat kiadó munkájának a célja az volt, hogy felkeltse az amerikai olvasóközönség és a politikai körök figyelmét Erdély problémája iránt. S miközben ilyen lázasan dolgozott hazájáért, Magyarországon és Erdélyben évtizedekig nem volt szabad a nevét sem kiejteni. Halálra ítélték szellemét is. De feltámadt. Már egy évtizede, hogy közöttünk jár.

1998 februárjában, vadászpuskája oltotta ki életét. Véget vetett annak a különleges, sőt különlegesen nagyszerű életútnak, amelynek jelszava: „ismertessétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen”. Túl volt a kilencvenen. Sokan mondják, hogy öngyilkos lett. Egyedül volt, övéi nélkül. Élete vége felé betegséggel küszködött, s menekült a magány elől, amely gyerekkorában oly sokszor társa volt. De mivel egyedül maradt, merénylet áldozata is lehetett. Nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem, hisz élete folyamán a román szervek gyűlölete az óceánon túl többször is megkereste.

Wass Albertet a Kolozsvári Református Kollégiumban arra tanították – amint kilencvenedik születésnapján maga idézte –, hogy nem hősi halált kell halni, hanem hősi életet kell élni. Ő megtette ezt. Utolsó leheletéig. Szerette az igazságot, gyűlölte a hazugságot, ezért halt meg száműzetésben, magyar VII. Gergelyként.

Hamvait titokban hozták haza. Egy részét a marosvécsi Kemény vár parkjában helyezték örök nyugalomra, a Helikoni asztalhoz közel, másik részét szélnek eresztették az Istenszékén, a Kelemen-havasok magas csúcsán, ahogyan rendelkezett. 1995-ben írta egyik barátjának: „… ha befejeztem ezt az életet szelek szárnyán, csillag-ösvényen hazatérek újra …”

Befejezésül álljanak itt búcsúzó szavai, melyeket, az ő szerkesztésében utolsó alkalommal megjelenő amerikai újságban jegyzett 1989-ben: „…a könyvek megmaradnak, s a nyomtatott betű szívós erejével továbbra is harcolnak Erdély nagyjaiért – ahogy lehet. Szívem mélyéből köszönöm annak a maroknyi hűséges magyarnak az önfeláldozó kitartását, akik mindvégig mellettem maradtak és lehetővé tették, hogy legalább ennyit megtegyek. Áldja meg őket az Úr minden fájdalmas csalódás közepette a tiszta lelkiismeret isteni ajándékával. Ők megtették, ami tőlük tellett. Ha minden magyar követte volna példájukat, a magyarok dolga másképp állna ma. Hadd búcsúzzam tőlük a Szentírás szavaival: „Ismertessétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen!” Az Úr irgalma legyen mivelünk és bocsássa meg sok-sok vétkeinket, amiket magunk kárára ostoba gőggel elkövettünk.”

(Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF), Tamás Barna írása)

---

Wass Albert:

ÜZENET HAZA

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...


Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...


Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...


Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.


Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem habarccsal és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...


És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad...


Maradnak igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!


Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.